Mi is a tudat? Igazából nem tudjuk... sokféle nézet van, amelyekkel igazából csak modellezni tudjuk, megközelíteni nem. A természettudósok abból indulnak ki, hogy csak az létezik, ami érzékszervünkkel megfogható. Persze, akkor nem is léteznek gondolatok vagy nem létezik társadalom? Látszik, hogy ez a szemlélet egyfajta biológiai redukcionizmus, mintha azt mondanánk: belenézünk egy csőbe, és amit azon keresztül látunk, az a valóság. A másik nézet szerint pedig, ami a spirituális, a tudat teremt mindent, magát a testet is. Ezzel pedig az a gond, hogy nem igazolható. Descartes szerint ez a isteni önvalónk, nem anyagi természetű. Ezzel meg az a baj, hogy ami nem anyagi (és ide sorolom az energiát is, hiszen az csupán az anyag másik, "mozgó" formája), az az emberi elme számára felfoghatatlan. És ezt szó szerint értem!
Egyszer volt egy különleges álmom, nem emlékszem belőle szinte semmire, csak arra, hogy amikor felébredtem, az agyam nem tudta felfogni, ezért törölte. Összeegyeztethetetlen volt az élmény az agyi tapasztalatokkal. Mintha valami furcsa alakot láttam volna és repülés is volt benne, de csak ennyi. Nem Földi dolog volt, ezért az agy számára értékelhetetlen, ezért törölte. Ilyen a semmi, a végtelen vagy a nem anyagi is, ezek az agy számára nem létező dolgok. Hiszen az agy biológiai-anyagi képződmény. benne lakozik a tudat, vagy mint az agyi tevékenységek összessége (ami elég furcsa, nem?), vagy pedig mint a priori létező, ami megfoghatatlan számunkra. Nekem ez utóbbi szimpatikus, az intuícióm is ez súgja :)
Amit tudunk, azok az agyhullámok: alfa, béta delta, theta és mostanában a gamma. Ez utóbbiról nem sokat tudunk, igazából a tudomány a bétához (éber tudat) sorolja, azonban annak legfelsőbb frekvencia tartományába. Ez a kreativitás, a teremtés, az ötletek születésének hullámhossza. Akinek volt már ihlete, amikor elkapta valami megfoghatatlan érzés, és jöttek az ötletek, nem is tudja honnan... az tudja, miről beszélek. Ez bizony nem az agy terméke, hanem egy magasabb régióból jön, úgy is érezzük, mintha nem saját gondolatunk lenne. Néha meditációban is jönnek ilyen gondolatok... Az agy azonban kifárad a gamma bevillanásoktól, meg is betegedhet tőle, mert ezt az iszonyú magas frekvenciát nem bírja sokáig! Ez az ihletett, kegyelmi állapot. Mi lehet ez igazából? Persze az agy hullámai nem a tudat hullámai.... ilyenkor talán az agy is átveszi? Míg thetában nem? Mi lehet a különbség? Hát bevallom, erre még nem jöttem rá, de agyalok rajta... :)
