Hány dimenzió létezik? Sok elképzelés van erről. Egyáltalán mit jelent ez: dimenzió? Én úgy képzelem el, mint a számítógépes világban a kiterjesztéseket. Különböző dimenziók azaz kiterjesztések vannak, amelyek közül a legtöbb nem kompatibilis. Lehet némelyeket ugyan konvertálni, de sokszor ilyenkor torz vagy hiányos képet kapunk. Máskor meg csak "krikszkrakszot", ha pl. a word-ben hívjuk be a pdf file-t. A dimenziók is ilyen különböző kiterjesztések, azaz energiaszintek. Hol vannak? Ez a kérdés értelmetlen, mint ahogy a gigabyte-os file-ok sem foglalnak el sok helyet, úgy a dimenziók sem, hiszen holografikus kiterjesztések. A dimenziókapuk biztosítják az átjárást, de vannak kapuőrök ("őrzők"), amelyek/akik leolvassák az adott energiaszintet, és ha nem fele meg, akkor nem lehet átmenni. Nincs vesztegetés! Hány dimenzió van? Van, aki szerint tíz, más szerint tizenhárom. Szerintem: végtelen. Miért lenne ennek vége? Hiszen az egész valahol meg nem is létezik, csak kivetülés... Végtelen sok energiaszint van, mint ahogy végtelen sok világ is. Persze, ha hierarchikusan gondolkodunk, akkor érdemes lenne megtudni, mi különbözteti meg az egyes dimenzió-szinteket.
Mi itt vagyunk a harmadik dimenzióban, a tér és idő világában. Ez egy konszenzuson alapuló, roppant durva világ, Szepes Mária szavaival élve: a konfliktusok világa. Ez egy elzárt világ volt sokáig, azért is hittük azt, hogy az egész végleten univerzumban mi vagyunk csak jelen. Folyik a kísérlet. Amiről már írtam korábban: 2012-ben valami megváltozott: nemcsak az, hogy a spirituális helyett a materiális utat választottuk, de belecsúsztunk a 4. dimenzió alsó világába, az asztrálsíkba. Persze az asztrálsík mindig is jelen volt, hiszen a mi érzelmeinkből, gondolatainkból táplálkozott, de most ez szinte ránk borult. Mintha dementorok sétálnánk a körülöttünk. Mi lehet ennek a célja? Azt hiszem az, hogy még testben, a földi létben dolgozzuk fel a korábbi karmikus érzelmi terheket, mert az asztrálsíkon nincs a test védelme, és ott évezredekre (!) is elveszíthetjük az identitásunkat, és bolyonghatunk, nem jutunk ki belőle. Itt egy álomból felébredhetünk. Az asztrálsíkon az érzelmek intenzívebben jelentkeznek iszonyatos rémálmok, de hihetetlen csodás öröm is. Talán ha itt megéljük úgy ezeket, hogy közben testben vagyunk, egyenesen az ötödikbe kerülhetünk. Mostanában sok ember panaszkodik a kollekítv negatív energiára. Hát ez az, az asztrálsík hatása.
Az ötödik dimenzió viszont már a nyugalom, a harmónia és kreativitás
világa. Szeretet, békesség, csend. Mivel a gondolataink átjárhatók,
nincs hazugság, önzés. Na most amiért ez érdekes, hogy Maureen J. St.
Germain szerint már most lehetünk multidimenzionálisak, áélhetünk
negyedik és ötödik dimnenziós helyzeteket. Emlékszem, amikor pár éve
jöttem haza a munkából és biciklivel egy bizonyos útvonalon egy
maghatározott szakaszhoz értem, mindig megjegyeztem, hogy ez mér az
ötödik dimenzió. Nem is tudtam, mennyire igazam volt! Amikor a
természetben vagyok (főleg, ha nincs ott a közelben ember...), tényleg
az ötödik dimenziós tudatom van jelen. Máskor annyira magam alatt vagyok
ok nélkül, és bizony ez a negyedik. Amikor a legcsodálatosabb transz
állapotot éled át: na ez az ötödik! Tudni fogod, mert nem lehet
összetéveszteni semmivel, ami földi!
Ezzel kapcsolatos élményem: meditáció közben gyakran beugranak képek különböző helyekről,. ahol gyakran tartózkodom, utcarészletek, épületek. De nem a megszokott formában, hanem mintha nem ezen a Földön lennének. Sokszor olyan érzésem van, mintha nyitott tér lenne, belelóg a térbe a végtelen, és a színek is mások, ragyogóbbak. Talán ilyenkor átsejlik a fátyolon át az ötödik dimenzió?
Ezzel kapcsolatos élményem: meditáció közben gyakran beugranak képek különböző helyekről,. ahol gyakran tartózkodom, utcarészletek, épületek. De nem a megszokott formában, hanem mintha nem ezen a Földön lennének. Sokszor olyan érzésem van, mintha nyitott tér lenne, belelóg a térbe a végtelen, és a színek is mások, ragyogóbbak. Talán ilyenkor átsejlik a fátyolon át az ötödik dimenzió?
