Visszatérő álmok: talán mindenki tapasztalt már ilyet. Néha nagy részletességgel ismétlődnek. Ugyanaz a helyszín, ugyanaz az életérzés. Az én álmom a következő: Egy nagyvárosban vagyok, homokóra alakú. Az egyik rész régi városrészekből áll, utána elkeskenyedik, és jön az új város rész. A régi olyan, mint egy egyetem városrész, van benne egy kollégiumszerű hatalmas épület, sok-sok lépcsővel és emelettel, el lehet benne tévedni. Az alagsorban mosdók vannak, piszkosak és nyomasztóak. A fenti részek nem ilyenek, vannak benne konferenciák is, svédasztal, meg minden. Néha sietnem kell vonathoz, van, amikor lekésem. Ezt ez egyetemi épületet mindig megtalálom. Vannak olyan városrészek, amelyek olasznak tűnnek. Legutóbb azt mondtam róla, hogy Amszterdam, de nem hasonlít a valódihoz. Valakit kalauzoltam, mutattam neki, hogy itt van az egyetemi épület, megtaláltuk, és innen már könnyű eljutni a metróhoz. Utána megláttam a másik városrészt, és azt mondtam, azt mindenképpen látni kell. Van ott egy hatalmas oszlopszerű létesítmény, mint egy nagy fal, folyékony ezüsthöz hasonló anyagból áll. Lélegzetelállító. Legutóbb azt mondtam rá, hogy dimenzió-átjáró. Ennyi. Szorongós-borongós érzés kíséri mindig az álmot. Lehet érezni: ez az asztrálsík. Vajon mit akar jelenteni ez a visszatérő álom? Mesterem hasonló álmot szokott látni, ő is egy hatalmas épületben bolyong, gyakran eltéved. Ő az javasolja, legközelebb menjek át a dimenziókapun. Ehhez tudatosan kellene álmodni!
Máskor meditáció közben bevillan egy-egy kép, ami szintén nem földi eredetű, de amint próbálom megragadni, elillan. Erős hangulati-érzelmi elemek kísérik. Amikor az utolsó inkarnációnkat éljük, a sokféle érzés-hangulat ("démon") elárasztja a tudatunkat, mint a dementorok, a nagy finálé előtt, egyfajta kapuőr funkciót tölt be. Jó lenne megtanulni kezelni. Vagy azért jönnek ezek, hogy amikor tényléegesen átkelünk az asztrálsíkon, ismerős legyen?
