Linearitás és agyműködés

Folytatva az előző téma gondolatmenetét... Úgy néz ki, másfajta fejlődési vágányra tértünk át. Vajon mi lehet ennek az oka? A spirituális világ eltűnése nem lehet véletlen. Ahogy Teilhardt de Chardin mondta: „Mi nem emberi lények vagyunk, akik spirituális tapasztalatokat élnek át, mi spirituális

lények vagyunk, akik emberi tapasztalatokat szereznek.” Csakhogy lehet-e technikai fejlődés spirituális fejlődés nélkül? Mire megyünk külső segítséggel, miközben az egyébként is csökevényes agyunk még inkább leépül? Soha nem leszünk képesek olyan matematikai feladatok elvégzésére segítség nélkül mint a mesterséges intelligenciák. A mi agyunk nem erre lett kitalálva. De akkor mire?! Az Igazság odaát van... itt mi csak találgatni tudunk. Az agy linerális gondolkodásra képest. Amikor büszkék vagyunk arra, hogy képesek vagyunk egyszerre több dologra is odafigyelni, azaz a multitasking-re, valójában nem vagyunk. Ilyenkor ide-oda csapong a figyelmünk, és közben a képessége romlik. Az agy linearlitása miatt soha nem lehetünk racionális lények, hiába állítjuk az ellenkezőjét! A linearitás miatt soha nem látunk át bizonyos mennyiségű adatokon túl létező valóságot, nem vagyunk képesek eligazodni, optimális döntést hozni. A technika világában hiába van már túl sok információ, a linearitás megakadályozza a szintézist. Az MI képes a linearitáson túlmenni. Egyvalamire azonban nem képes. A teremtésre. Erre csak mi, élőlények vagyunk képesek. Más kérdés, hogy mire megyünk vele?!

A spirituális fejlődés biztosítaná a fokozott irányítását az agy felett. Csak ennek segítségével lehetnénk képesek meghaladni a linearitást, a technikai fejlődéssel nem. Most mégis ez történik. Volt rá 300 000 ezer évünk, hogy a racionalitást és a spiritualitást harmóniába hozzuk. Nem sikerült! A spirituális fejlődés egy ponton túl nem szolgálja a racionális fejődést, sőt, éppen ellenkezőleg! Leépíti. Sok olyan spirituális úton elinduló embert ismerek, akik belehülyülnek, szó szerint, az elmeosztályon kötnek ki, vagy teljesen felőrlődnek és elvesztik a realitásérzéküket, másokat manipulálnak üzleti érdekből. A spiritualitás ma még okkult tudomány, a hit rendszerébe tartozik. Képtelenek vagyunk megküzdeni e kettősséggel! Ha racionálisak vagyunk, elfordulunk a spirituális valónktól, éppen emberségünket veszítjük el. Ha spirituálisak vagyunk, nem tudunk észszerűen gondolkodni. Mindkettőre szükség lenne, de erre nem vagyunk képesek. Talán egyedsül a rendszeres meditáció képes arra,hogy az agyunkat is fejlessze és a tudatunkat is tisztítsa. Csakhogy minden, ami spirituális, annyira ködös, át nem látható. A racionális szintén ködös, mert nem áll rendelkezésünkre elég információ, éppen a linearitás miatt. Vegyük példának az orvoslást. Soha nem tudunk eleget, hiába tanulunk egyre többet. A képalkotó diagnosztika és minden más eljárás csak az adott pillanatot rögzíti, és mindig csak egy adott részletet. Marad a technikai fejlődés, hiszen az MI képes lesz jobb diagnosztikára, sokkal több információt gyűjt be és rendszerez. Műtéteket is pontosabban fog végezni. Ez a megfelelő út? Vagy majd ember-gép hibridek jönnek létre, a poszthumán lét? Tanácstalan vagyok egyelőre...

Szingularitás és az ember: Út a poszthumán lét felé?

Egy szingularitás küszöbén állunk... A technikai fejlődés megállíthatatlanul és exponenciális mértékben tör előre. Persze, ez sok tekintetben hihetetlenül jó, megkönnyíti a munkánkat és a mindennapjainkat. De mi lesz az emberi oldalunkkal? Hogyan fog ez hatni a személyiségfejlődésre? A viselkedésünkre? Társas kapcsolatainkra? Megmaradunk-e embernek, vagy sci-fi módra valami "poszthumánokká" válunk? A kapcsolataink virtuálissá válnak? Lesz-e igényünk egyáltalán másra? Vannak olyan technikai újítások, amelyek akár a személyiségünket is fejleszthetik, illetve erre is használhatjuk, mint pl. a zenehallgatás, az elektronikus könyvtárak, és megannyi új applikáció. A technikai segítség elsorvaszthatja a memóriánkat, de fel is használhatjuk pl. memóriafejlesztésre vagy készségfejlesztésre. Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy mindez rajtunk (is) múlik? A döntés a miénk. Vagy mégse?

 Sokszor gondolok vissza 2012-re, amikor azt vártuk, hogy megtörténik egy spirituális váltás, egy spirituális szingularitás. Nem történt meg, ami nagy csalódás volt. De vajon tényleg nem történt semmi? Vannak akik szerint igenis történt, és ez már egy új energia, a spirituális ébredésé. És ugyan ez miben nyilvánul meg? Az emberiség elbutulásában? Vagy éppen a technikai fejődésben? Ha körülnézünk, azt vehetjük észre, hogy valóban történt változás. Méghozzá drasztikus. A spiritualitás szinte teljesen eltűnt a Földről. Mintha minden "entitás", akik korábban segítették a Föld spirituális fejlődését, elment volna. S vele együtt a spiritualitás is eltűnőben van. Igény lenne rá, de a megvalósításra nem alkalmas többé a Föld. Más lett az energiája, ilyen értelemben ez tényleg más energia, de ez a materiális energia felerősödése. Mintha a kísérlet új vágányra került volna át, a spirituális fejlődés útjáról a technikai és materiális fejlődés útjára. Nincs segítség. Magunkra vagyunk hagyva. Még akár jól is elsülhet, a jövő nyitott. A technikai fejlődést használhatnánk spirituális fejlődésre is. Csakhogy ez a fajta segítő energia eltűnt! Mi célt szolgál mindez, a kísérlet? Ennek lényege el van zárva előlünk. 

 

Vannak, akik ellent mondanának, hiszen a spirituális tanítók még itt vannak, van chanelling is, könyvek is jelennek meg ebben a témában, előadások vannak. Az igény megmaradt, hiszen (még) emberek vagyunk), ezért ez a fajta üzlet is megmarad. Csakhogy ez sokak számára tényleg  megélhetési üzlet, vagy hazugság. A vallás is elvesztette spirituális jellegét, sok esetben hatalmi tényezővé avanzsált. A közvetítések nagy része szemfényvesztés, de annyira akarunk hinni benne.... A valódi spirituális tanítók nem hazudnak, és a tudati szint változására helyezik a hangsúlyt. A meditáció ilyenfajta használata valóban segíthet. Csakhogy erre sem alkalmas mindenki, még a környezet meg az életmódunk sem. A technicizált jövő nem arról szó, hogy önmagunkat fejlesztve elkerüljük a betegséget vagy spirituális módszerekkel gyógyítsuk a testünket és a lelkünket, hanem hogy a technikai újításokkal kívülről javítsuk ki a hibákat. A spirituális tanítókat felváltották  a motivációs trénerek és a coachok. Legyen önbecsülésünk, erősítsük az Ego-nkat, hiszen egyszer élünk, éljünk jól! Bár most már egyre tovább élhetünk, szerveket printelhetünk, lecseréljük a végtagjainkat, májunkat, társunkat. Vagy egyszer akár elérhetjük a halhatatlanságot is, de

 nem a reinkarnáció útján, hanem a technikai újításokkal. Hiszen minek testetlenül lékekként élni, ha nem élvezhetjük az élet örömeit? 

Nyitott a jövő, nem lehet tudni a kísérlet eredményét. Itt a kísérleten van a hangsúly! Spiritualitás ide vagy oda, ha most nem is érezzük, hogy spirituális lények vagyunk, egyszer majd úgyis kiderül az igazság. Talán jobb lenne úgy élni, hogy ennek végig tudatában legyünk! Akár talán nem veszünk el a szingularitás áramlatában.