Kicsoda Isten?????

Vajon kívül kell keresni Istent? Egy rajtunk kívül álló Lény, aki befolyásolható, netán megvesztegethető? Ez a mágikus gondolkodás a gyerekekre jellemző. Eljön azonban az az idő, amikor rá kell döbbennünk: Isten bennünk van. Ezt Jézus mindig is hangsúlyozta, de soha nem vettük komolyan. Ha pedig bennünk van, akkor részei vagyunk, vagy ő a mi részünk, de semmiképpen  nem különálló létező. Ezért nem is lehetünk vele Én-Te viszonyban. Akkor mégis hogyan vehetjük fel vele a kapcsolatot? Egyszerűen a tudatunkat arra a frekvenciára állítjuk be, amelyen már az Isteni Önvaló létezik! Isten nem jó és nem rossz, nem hatalmas lény, hanem minden tudat összessége, egy Szupertudat. Az ember különböző tudatszinteket élhet át, isteni tudatszinteket is, hogy azután visszazuhanjon az Ego korlátozott tudatába. És ez így is van jól, hiszen a Föld világa ezt követeli meg. Ugyanakkor törekedni kell, hogy a tudatunkat folyamatosan tágítsuk, mert ha belesüppedünk az Egóba, a korlátozott tudat korlátozott élményeket és szenvedéseket okoz. 

Isten nem jó vagy rossz: hanem az a Tudat, amely (aki?) képes tudatosan változtatni a dolgokat, hiszen van rálátása a dolgokra, átlátja az összefüggéseket, tisztában van az ok-okozati viszonyokkal. Isten a Semmi, a Mátrix, amiből Minden van. A fejlődés nem azt jelenti, hogy tökéletesek leszünk és soha nem teszünk "rosszat", és csak pozitívan gondolkodunk. Hanem azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a teremtésünkért, és képesek vagyunk tudatosan teremteni és változtatni a dolgokon. Érdemes hát gyakorolni ezt a tudatállapotot. S hogy hogyan érhetjük el:? Egyszerűen csak állítsd le a gondolkodásodat és maradj csendben, merülj el a Semmiben! A Mindent fogod megtapasztalni!

Félsz vagy élsz?!

Amikor úgy istenigazából félsz vagy szorongsz... elgondolkodtál már rajta, minek a félelem? A földi élet csupa szenvedés. Lehet, hogy éppen jól érzed magad, de a szorongás bármikor előjöhet. Nem tudod, mit hoz a jövő. Próbálod befolyásolni, de teljes kontrollt nem nyerhetsz az életed felett. Az élet olyan, mint egy sok-ismeretlenes egyenlet: minél több az ismeretlen, annál nehezebb megfejteni és átlátni. Az élet társasjáték, az egyén döntése kihat másokra is. Mint ahogy mások döntése is kihat rád. Te pedig a társasjátéknak csupán egyetlen szeletét látod. A jövő minden pillanatban alakul, de te a jelenben vagy, s mire eléred a jövőt, már az is jelenné válik. A jövő észrevétlenül kicsúszik a kezedből...



Miért félünk? Mert nincs a kontroll teljesen a kezünkben. Talán pont ez a földi élet lényege: olyan kaland, amiben a játékszabályok kiszámíthatatlanok! Talán pont azért lett kitalálva, hogy kiismerd az egyéniségedet, megéld az egyediségedet, s rájöjj az egyéni szempontok korlátaira. A félelem és a szorongás olyan gátak, amelyek megbéníthatnak, de erőt is adhatnak a továbblépésre. Talán pont azért vannak, hogy legyőzd őket! Ki teremti ezeket? Lehet, hogy te magad. S ha nem is teremted, mégis megvan a lehetőséged, hogy azt tedd, amit a keleti harcművészek állítanak: egy igazi harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eléri, felhasználja azt tapasztalataihoz.

Mit is jelent a félelem? Sokféle érzés van, de kétféle alapérzelem: a félelem és az elégedettség. Változás és állandóság. A dualitás sajátossága ez. A kettes számrendszer az alapja a világmindenségnek. Erő és ellenerő, amelyek nélkül nincs mozgás, nincs élet! Minden más csupán ennek a  a tükröződése! Minden folyamatosan változik, de a változás irányát soha nem tudhatod előre, mert az a jövőben körvonalazódik. A jövő pedig nem most van. Most pedig nem félhetsz, hiszen a MOST nem a változás. A MOST az örökkévaló jelen. Amíg benne maradsz, nem fenyeget semmi, hiszen magad vagy a SEMMI, vagyis a MINDEN. Így nem leszel rabja az illúziónak, ami az egy többszörös tükröződéséből fakad.

Megszabadulhatunk-e teljesen a szenvedéstől, a fájdalomtól és a félelemtől, szorongástól? A Földön aligha! Ezek a földi tapasztalások kísérik életünket, alakítják személyiségünket. Mikor földi küldetésünk lejár, semmi mást nem vihetünk magunkkal, csak a megélt élményeinket, tapasztalatainkat. Az örökkévalóságból tekintve pedig mi egy másodperc vagy akár hetven év? Minden elmúlik, az öröm és a fájdalom is. Vagy a középpontban maradsz, az egységben, vagy élsz. A félelmet talán csak úgy győzheted le, ha átadod magadat az életnek és az élményeket elfogadod annak, amilyenek. Ha nem állsz ellent a változásnak. Úgyis változik minden, engedd, hogy keresztülmenjen rajtad, s közben keresd az állandóságot magadban, legbelül!

Miért (nem) lesz 2012-ben világvége?

Soha nem volt még az emberekben olyan szintű spirituális éhség, mint manapság. Már a nyolcvanas évektől kezdve megnőtt az érdeklődés, sok idegen entitást "csatornáztak" (pl. Kryon, Tobias), akik üzenetekkel és jóslatokkal láttak el minket. Azután következett a maja-naptár felfedezése. Mindenki örült: 2012-ben végre eljön az Aranykor, a materiális világ után a spirituális egység. Mindenki szurkol nekünk, angyalok, hathorok, plejádiak, szíriusziak, orioniak és andromédabeliek, a galaktikus szövetség más tagjai, humanoidok és nem humanoidok, testetlen entitások és fényküldöttek. Istenem, de szép is volna! Belefáradtunk a Föld konfliktusaiba, az anyagi, háromdimenziós világ korlátaiba, a háborúkba, a tehetetlenségbe, a test lelassult reakcióiba, a kiszolgáltatottságba és szenvedésekbe. Az új energiák győzelme a tudatlanság felett, amikor nem látjuk a fától az erdőt, a sok Egótól az Egységet. A Föld a konfliktusok világa, a Fény és az árnyék ütközete. Soha nem volt könnyű a Föld börtönében élni, elég csak a középkor megpróbáltatásaira gondolni. Az igaz, hogy mindig is nehéz volt, de soha még ilyen életérzés nem volt általános, mint az elidegenedés.

Alig várjuk az év végét. Vajon mi lesz? Sokan azt mondják, nem lesz semmi, csak még nagyobb zűrzavar, ami eddig is volt, majd ezután is lesz. A Föld projekt ugyanis az egyéniségek világa, az individualizálódott tudatok gyakorlóterepe, edzőtábor. A felemelkedés egyéni. Nincsenek kollektív megoldások, csak egyéni utak. Aki eléri azt a szintet, hogy képes átélni az egyén és az egység viszonyát, elmehet innen. Nem biztos, hogy az a spirituális, aki egész  nap ezzel foglalkozik és "érzi" az energiát. Lehet, hogy azt sem tudja, a spiritualitást eszik-e vagy isszák, mégis képes fogni és sugározni az energiát. Nem az a lényeg, mit mondasz, még csak az sem, hogyan élsz. A lényeg, hogy milyen a kapcsolatod a kvantumvilággal, a "semmivel", amiből minden lesz. Ha tudatodat az Ego szintjén éled meg, lehetsz akármennyire spirituális, mégsem tapasztalod meg a Mátrixot. Ha képes vagy a kvantumszintre lépni, akkor is túlléptél az Egón, ha azt sem tudod, mi az! 

Verseny folyik: ki a fejlettebb? Mindenki egyformán fejlett, ha az Egységben élsz. Ha pedig az Ego szintjén létezel, akkor nem az a kérdés, hogy fejlett vagy-e, hanem hogy mit tapasztalsz. Mert azért vagyunk itt, hogy megtapasztaljuk az egyéni létezés csodáját. Semmit sem vihetünk magunkkal, csak a tapasztalatainkat, és az élményeinket. Sokszor ezek fájdalmasak és szenvedéssel teliek. Ám mi ez a 70-80 év az örökkévalósághoz képest?! Légy megfigyelő, s akkor feltárulnak előtted a csodák. Jó lenne hazamenni? Hiszen bármikor hazamehetsz, a tudatodat semmi sem korlátozza csak te magad! "Szabad vagy, csak egyéniséged a börtönöd" - állítja Buddha. S eljön hamar az idő, hogy végleg hazamehetsz, elhagyhatod a Földet, ha megtanultad tisztelni magadat és másokat. Senki sem marad itt tovább, mint szükséges!

Tömeges felemelkedés: de szép álomkép! Bár igaz lenne! Miért ne lehetne hinni benne?! Hiszen az Emberiségnek kell valamiben hinni: Jézusban, Istenben, Pénzben, Világvégében, Felemelkedésben! "Ember küzd és bízva bízzál!" - üzeni Madách. Bízzunk tehát, nemsokára kiderül, megvalósul-e. Ha nem, ne keseredjünk el, az egyéni felemelkedés mindig nyitva áll előttünk, azaz mindenki elmegy innen egyszer, aki ide érkezett!