Járvány és stressz II. Merre tovább?

Járványhelyzet, stressz, pánik.... de mi történik spirituális szinten? Ezzel nem igazán foglalkozunk. Nem is látjuk át. Nincs segítség. Nemcsak emberek, lakások vagy országok kerülnek karanténba, hanem az egész Föld. "Isten halott" - vagy mellétette a telefonkagylót.

Nekem a következő sejtéseim vannak. Ugye 2012-ben útelágazáshoz értünk. Az emberiség (többsége) a technikai civilizáció útját választotta. A spirituális fejlődés útja vajon nyitva állt? Talán igen, de már nem vagyok benne biztos. Egyrészt 2012-re mér a technikai haladás olyan szintet ért el, amit nem lehetett visszafordítani, nem is akarta volna senki. A spirituális fejlődés viszont zsákutcába jutott. Az ezoterikus gondolatok irracionális mederbe tévedtek, a vallás szintúgy. Az igazi spirituális gondolkodás nem tagadja a tudományt, hanem él vele, de nem mindenhatóként tekint rá, hanem segédeszközként. Kvantumszinten a kétféle gondolkodás összeér, de ezt csak nagyon kevesen tudják használni. A tudomány tagadja a spiritualitást, a spirituális gondolkodás nem támaszkodik a tudományra. Az emberek a technikai utat választották, nincs spiritualitás, nincs szeretet, nincs kreativitás, csak tömeges információ-áradat. 

Mire figyelmeztet a vírus? (egy frappáns mondás szerint: a vírus = genetikai hekker). Lényegében egy fehérjéből és örökítő anyagból álló egyszerű valami, még csak nem is élőlény. Mégis amilyen egyszerű, legyőzi a komplexet. Minél bonyolultabb valami, annál sérülékenyebb. Minél egyszerűbb, annál alkalmazkodóképesebb!

A globalizáció hatására terjedése szinte feltartózhatatlan. Mivel próbálkozunk ellene? Természetesen tudományos megoldással. Ami másfél év múlva lesz kész. A vírus addig vagy elpusztul, vagy többszörösen mutálódik, vagy jönnek helyette mások. Spirituális úton, kvantumszinten el tudnánk pusztítani, de ehhez nem értünk, mert spirituálisan nem vagyunk elég fejlettek. Mi lesz ebből? Innen nem lehet egy másik vágányra áttérni. Jön a technikai szingularitás, mert ez az eszköz áll rendelkezésre. A végén pedig megbukik. Ez egy csőd, amit meg kell tapasztalni. Majd utána jöhet egy másik forgatókönyv, ha rájövünk, mire mentünk ezzel. Bár ne így lenne!

Járvány és stressz I. Mi történik most?

Feszültek vagyunk, félünk, szorongunk, pánikolunk. Ez ebben a helyzetben reális, a lényeg, hogy kezelni tudjuk! Rosszul viseljük a bizonytalanságot, mert ez a legrosszabb. Nem is maga a vírus!
Ma reggel végiggondoltam, mitől is félek igazán. Magától a vírustól nem. Bár nem szeretek beteg lenni, többször voltam influenzás, egyszer meg olyan magas lázam volt, hogy deliráltam, de akkor sem féltem igazán. A haláltól nem félek (legalábbis a sajátomtól, a szeretteim halála már más kérdés), egyszer úgyis el kell menni.
Ami a legrosszabb, a kontrollálhatatlan helyzet. Ez vészhelyzet, ami beindítja a stresszreakciót. A stresszel való megküzdés sikere pedig sok mindentől függ. Egyéni képességektől (alapszemélyiség, élettani kapacitás, pszichológiai coping készség), kulturális viselkedési mintáktól (pl. egy adott kultúra társadalmi normái, szokásrendszere).
Kognitív szinten lehet valamelyest befolyásolni, de ez ennél mélyebb "zsigeri" (vagyis limbikus) szint. Érdemes a jól bevált technikákat gyakorolni (légzéskontroll, meditáció, relaxációs technikák, zene, torna), azaz "becsapni" az agyunkat, hogy nincs nagy baj. Miközben tudati szinten nem változik semmi (ami kell is ahhoz, hogy tudatos és megfontolt lépéseket tegyünk, és ne kezdjünk el irracionálisan viselkedni).
Most a túlélés a lényeg, de nem mindegy, hogyan.

Gonosz: létezik egyáltalán vagy csak képletesen?

Idézetek On Sai: Szivárgó sötétség c. könyvéből:
" A jó döntés maradéktalanul belőled fakad. Nem torzítja félelem. Nem szól bele külső elvárás, sem csalóka szenvedély"
'A tökéletesség személytelen, és ezért végsőkig sérülékeny"
"A hit első lépcsője a kétség"
"Az méltó a hatalomra, aki szolgálatként fogja fel"
"A Gonosz a szabad akaratot veszi el."
"Nem ez a a végső gonoszság, a végső uralom, más testét, lelkét, döntéseit birtokolni?"
"Miért gondolja mindenki, hogy vannak jók és rosszak? Csak jó és rossz döntések vannak"
"Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

Ezek az idézetek rávilágítanak a Gonoszt természetére. Szinkronicitás: amikor az életben is összetalálkoztam a Gonosszal,  pont ezt a könyvet olvastam róla. Talán véletlen? Ugyanakkor fokozottan tapasztaltam meg a Jó oldalt is. Egyáltalán létezik jó és rossz oldal?  

Megírom, hogyan látom most, ebben a pillanatban. 

1. Érdemes abból kiindulni, mi a Szeretet. Sokféle (akár tudományos, akár költői) meghatározás létezik, de számomra egyetlen a mérce, Müller Pétert meghatározása: Szeretet = Egységélmény. Nem szavak, nem érzések fejezik ki, hanem az, hogy hogyan éled meg a másikkal való viszonyt. Leomlanak-e a határaid? Érzed-e, látod-e, amit a másik? A egység, a Lét megélése. Itt a Földön, a dualitás világában ezt ritkán és csak ideiglenesen élheted át, de pillanatokra mégis. Amikor a Természetben sétálsz, és átérzed a végtelenséget, és hogy ennek része vagy. Néha barátokkal, kedvenc állatokkal is. 




2. Ha meghatároztuk a szeretetet, a Gonosz ennek éppen az ellentéte: eltávolodás a szeretettől. A totális magány, a Létből kiszakadt individuum, az Ego világa. Amikor a másik nem létezik a számodra, csak tárgyként. Ezért akár meg is ölheted, nem számít. Ez a dualitás világában létezik, az Egységtől való végső eltávolodás. Itt nincs empátia, nincs szeretet, nem látod, érzed, hogy ha a másikat bántod, önmagadat bántod. A fejlett lelkek tudják ezt, ezért nem is képesek gonoszságra, noha mindenkiben benne van, hiszen enélkül nem lehetnél különálló entitás. A fejlett lélekben is van jó és rossz, de már tudja, és megtanulta kezelni. 

3. Persze, mondhatjuk, hogy a Szeretet, a Jó, a Rossz és Gonosz: ezek elvont fogalmak. Léteznek egyáltalán? Fizikai-anyagi értelemben? A placebo-hatás szerint a gondolataink hatnak. Mintegy energetikai folyamatként befolyásolják az agyi és tudati működéseket. Ha pozitívan gondolkodunk, akkor építően, ha negatívan, akkor árthatnak. Ha egy társadalomban sok ember negatívan gondolkodik, akkor ez egyfajta negatív energetikai mezőt hoz létre, ami befolyásolja a gondolatainkat, eltorzítja, megjelenik a Gonosz. Hogy fizikai értelkemben? Talán úgy is (nevet is szoktunk ezért neki adni, más kérdés, hogy ez jó ötlet-e...). Gondoljunk csak Terry Pratchett Kisistenek c. fantasy könyvére (Korongvilág sorozat), ahol az Istenek addig léteznek, amíg hiszünk bennük. Minél kevesebben hisznek, annál inkább csökken az erejük. A Gonosz is így testesül meg, és minél több a negatív gondolat a világban, ami az Egység ellen szól, annál erősebbé válik. Az Internet, sajnos, iszonyatosan jó terep ehhez! Magyarán: energetikailag mi, emberek erősítjük meg (ha nem is mi hoztuk létre). Ahol megjelenik, ott már megszűnik a szabad akarat, már nem tudsz tisztán gondolkodni. "Besoroztak". Ahogy Jézus mondta: "Nem tudják, mit cselekszenek..." És valóban, nézzünk szét a világban, miért történik ez a sok rossz, gonosz cselekedet? Hát ezért! Megszűnik a Szeretet, felülkerekedik a Gonosz.



4. Felmerül a végső kérdés. Le lehet-e győzni a Gonoszt? Szerintem: nem. Nemcsak a megtestesült Gonoszt, de a bennünk lévő gonoszságot sem. Amíg a dualitásban élünk, itt van, és kísért. Funkciója van. Mindig a Döntéseinknél jelenik meg. Nincs Gonosz ember, csak jó és rossz döntések vannak. Ha tiszta a tudatunk, ha ismerjük a Gonoszt, felismerjük a mesterkedését, akkor helyesen tudunk dönteni. Mi a helyes? Ami a Szeretetből fakad, nem távolít az Egységtől, hanem közelebb visz hozzá. Ha a gondolkodásunkat eltorzítja ez a negatív energetikai mező, akkor már nem látunk helyesen. Pl. ezt kapjuk sugallatként: meg kell védeni magunkat. Ekkor felerősödik az Ego, és a másikat bántjuk. Közben pedig észre sem vesszük, hiszen mi nem akarunk rosszat. Ha helyes döntést hozunk, tiszta nyugodt érzés kerít a hatalmába. Ha kétségeink vannak, akkor érezzük, hogy valami nincs rendben, még ha győztünk is.

5. Szóval akkor mit tehetünk? Ha meglátjuk a másikban a Gonoszt (figyelem, nem a másik a Gonosz, csak benne van!), egyet tehetünk: hagyjuk ott! Segít, ha a másikban az Embert látjuk, és nem a Gonosszal azonosítjuk. Ő most áldozat. A Gonoszt nem győzhetjük le, mert okosabb és alattomosabb nálunk. Ismeri a gyenge pontjainkat, még azokat a régi sérelmeinket is, amikre nem emlékszünk tudatosan, és ott támad. A Szeretet soha nem győzheti le a Gonoszt direkt módon. Miért? Az Interneten sokszor látom, hogy ha valamilyen gonosz tettről olvas valaki, a kommentekben ugyanilyen gonosz dolgokat szeretne vele tenni. Hoppá!!!!! Ez már róla szól! Megjelent benne is a Gonosz, és az ő eszközeivel harcol. Már elveszett. Tehát vagy átveszed a másik módszerét, és harcolsz, lehet, hogy győzöl, de akkor Te is gonosszá válsz. Erről szól ez a zen koan:

"A tanítvány tigrissel találkozott az erdei ösvényen. Miután életben maradt, nyilvánvalóan
vagy ő szaladt el, vagy a tigris. Ezt azonban a Mester nem firtatta, hanem
így szólt: – Ha a tigris megzabál téged, tigrissé változol. Ha te eszed meg a tigrist,
akkor is tigrissé változol. E szavak hallatára a tanítvány megvilágosodott."

Vagy ha jósággal válaszolsz, a Gonosz nem ért meg, még gonoszabbá válik, meg és le akar győzni és kikészíteni. Észre sem veszed, már leszívta az energiádat.

Ez a legnagyobb baj: A Gonosz iszonyúan erős, ember legyen a talpán, aki képes ellenállni, és tisztán tartani a tudatát, ha megjelenik. Szinte lehetetlen! A megoldás: ott kell hagyni! Kilépni! Elfutni! Elküldeni! Eltávolodni! Ha lehet: szó nélkül. Sokan ilyenkor ráhagyják és tovább tartózkodnak a közelében, de ezzel csak erősítik a benne lévő gonoszt. Nem szabad leállni vitatkozni, felesleges, és nem is szabad meghallgatni, mert fertőz!




6. Végül: Egyáltalán miért van, miért létezik? Egyik neve Lucifer (= fényhozó), ez az eredeti neve volt  a bukott angyalnak, de továbbra is az maradt. Hogy hozhat fényt a Gonosz? Úgy, hogy csak akkor kerülhetsz a fényre, ha ismered a Gonoszt. Kívül, és belül, magadban is. Nem legyőzni kell, hanem megismerni és kiismerni, hogy tiszta maradjon a tudatunk. A magasabb dimenziókból bármikor lepottyanhatunk az alacsonyabbakba, ha nem tudjuk tartani a fény frekvenciáját. Talán itt már nincs szükség a gonoszra, mert átvilágítottuk. Nem vágyunk a kiszakítottságra, sokkal inkább az Egységre. Az egységben nincs jó és rossz. A Forrás nem jó. A forrás mindent magába foglal. A cél nem a Jó (és a gonosz tagadása), hanem a Forrás, az Egység.