2024: Elkezdődött! Megújulás helyett úton a disztópia felé?

2012-ben kezdtem ezt a blogot, és mostanában nem nagyon írtam. Ennek nem volt különösebb oka, egyszerűen mással voltam elfoglalva. Most azonban éppen hazafelé jövet eléggé elkeseredett idegállapotban voltam, és gondolkodtam, miként szabadulhatnék meg tőle. Ahogy mostanában sokszor, eszembe jutott, hogy kapcsolódjam az Univerzumhoz. 

Ezeket mondtam: 1) Most azt választom, hogy a békét látom. 2) Minden kilégzéssel kiengedem magamból a feszültséget. 3) Megbocsájtom magamnak ezeket a gondolatokat, és a negatív érzésemet átengedem az Univerzumnak. 4) Kérem az Univerzumot, hogy szabadítson meg ezektől a gondolatoktól. Ekkor jött az Üzenet: írd le a gondolataidat a blogodba! Hát most ezt teszem :)

2024 -be léptünk - éppen 12 év telt el 2012-től, azaz már jó ideje körvonalazódik az út, amelyen jár az emberiség. Emlékszem, 2012-ben nagyon vártuk a változást! A változás el is jött, csak nem feltétlenül az, amire számítottunk. Először sokan úgy értelmezték a maja naptárt, hogy vége lesz a világnak, mint már annyiszor korábban. Utána jöttek az elképzelések a spirituális felemelkedésről. Eljön az aranykor, az emberiség pedig kollektíve felemelkedik az 5. dimenzióba. De szép is lett volna! Abban az időben, és a megelőző időszakban  sokunknak voltak intenzív spirituális élményeik, álmainkban üzeneteket kaptunk, tanultunk, gyakoroltunk. Voltak, akik egyenesen kiválasztottnak érezték magukat. A spiritualitás azonban okkult jelenség, amit innen a materiális világból képtelenek vagyunk a maga teljességében felfogni. A materiáljs agy azonban csak lineáris gondolkodásra képes, és ami ilyenkor elég gyakori, a többit hozzá gondolja. Így születtek a mitológiák, legendák, amelyek érdekesek ugyan, és tanmeséknek is felfoghatók, de a sokdimenziós valóságtól olykor távol állnak. A spirituális úton haladó egyének "fényhozóknak" nevezték és fejlettebbnek tartották magukat, az "új energia" képviselőinek. Még a kollektív felemelkedést is elhitték, csakúgy, mint a kollektív megváltást és üdvözülés lehetőségét korábban. Egyvalamiről azonban mindenki elfelejtkezett: a világot a mi tudati szintünk és gondolat energiánkat képviselő globális mindset hozza létre. Amit kívül látunk, az belőlünk fakad. Hogy hogyan, azt innen nem vagyunk képesek átlátni, de a valódi spirituális törvények kvantummechanikai törvények egyben, amennyiben az energia anyaggá válik meghatározott cselekmény (erővonalak) alapján. 

A  spirituális úton járók eltévedtek,  a többiek pedig még inkább elköteleződtek a materialista szemlélet mellett. Kézenfekvő volt, hogy 2012 valóban változást hoz. Hozott is, mégpedig a meglévő tudati energiák összegzéséből fakadóan, a materiális vonal megerősödését, a spirituális szemlélet teljes feladását. A fátyol megvastagodott, a Föld spirituális karanténba került, a médiumi közvetítés bedugult. Az most ne tévesszen meg minket, hogy továbbra is vannak "channellingek", valamiből ezeknek a médiumoknak és tanítóknak is élni kell, és a "hívők" is igénylik ezt...

A 2012. évet megelőző időszak virágzó volt, onnantól viszont mindannyian érezhetjük a folyamatos hanyatlást. A demokratikus gondolkodás, az konszenzuson alapuló intézmények hanyatlásnak indultak, a tudatosság visszafejlődött. Vannak, akik úgy gondolják, a "sötét oldal vagy "negatív energiák" lettek úrrá az emberek tudatán, járványszerűen terjed az irracionalitás, és ebben a vallások is elől járnak, több kárt okoznak mint hasznot, ráadásul a spiritualitás még írmagjában sem maradt bennük. "Politikai kereszténység"?  - hát ez egy vicc! Persze nincs kedvünk nevetni rajta... A covid legnagyobb hozománya nem a tömeges halálozás volt, hanem az emberek tudatosságának összezavarása, a szolidaritás aláásása a szociális készségek drasztikus leromlása. Internet, mesterséges intelligencia, ChatGPT - használjuk, mert aki nem teszi, az lemarad. Miről is?! De nem tesszük fel a legfontosabb kérdést: Mi akarunk? Zombikká válni?! Előbb-utóbb sikerülni fog, hiszen ezek az említett eszközök mind elősegítik a tudati zombivá válást. Nézzük meg a posztokat és kommenteket a közösségi médiában: mind a gondolkodás torzulását tükrözik, nem is lehet másmilyen, ezért lett "kitalálva". 

Még 2012 előtt egy spirituálisan gondolkodó ismerősöm elmesélte, hogy a szervezetük vezetőjének látomása volt egy európai háborúról. Akkor nem akartam elhinni, és lám, bekövetkezett. Mi jöhet még? Ne legyenek illúzióink! Erre a vonatra szálltunk fel, és menet közben nincs kiszállás. Nem fog a vonat megállni. A vészféket is kiiktatták. Egyénileg mindig megvan a lehetőség a felemelkedésre, hiszen aki megtanulta a földi leckéket, az végleg elhagyhatja a Földet. Megjósolni nem lehet a jövőt, hiszen az erővonalak folyamatosan változnak, de ha az emberiség tudati szintjéből indulunk ki, sok jóra nem számíthatunk!

 

Ne feledjük a Hermész Triszmegisztosz által közvetített üzenetet a Tabula Smaragdinából: Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van. A mostani üzenet így szól: Amit kint látunk, az bentről fakad, belőlünk! A Gonosz nem kintről les ránk, belülről hozza meg a döntéseinket, feltéve, ha magunkba engedjük. Ha pedig rossz döntéseket hozunk, azt ártó gondolatok erősítik az ún. Sötét oldalt, ami nem független tőlünk, mert belőlünk fakad. A Jó és a Rossz is. 2012 januárjában itt tart az emberiség tudati szintje, nem a külső történések miatt, hanem miattunk ilyen a világ! Figyeld meg, hogyan gondolkodnak az emberek, és ne csodálkozz, ha pusztulást látsz mindenhol! A megváltást nem kívülről kell várni, hanem magadban létrehozni! Ehhez azonban tiszta tudatosságra van szükség, nem a tudatlanság terjesztésére. Hát ennyi - "érdekes idők" vannak, az kétségtelen!

Az energetikai gyógyulás titka

 Mindannyian szeretnénk gyorsan, és drasztikus beavatkozás nélkül gyógyulni. Ki ne hallott volna "csodás gyógyulásokról"? A placebo-hatásnak vajon hol a határa? Egyeseknek miért sikerül, másoknak nem? Mi a titok? Minden az energetikai szinten múlik! MINDEN EGY, azaz egy vagy az Univerzummal. Felfoghatatlan, ugye? Az Ego-szintjén nem is lehet. Olyan ez, mint a Rubin serleg: vagy az emberalakokat látod, vagy a serleget. Egyszerre a kettőt nem. Vagy individuum vagy, azaz Ego, behatárolt energiával, vagy Univerzum ("isten" vagy "Isten", "Forrás", "Teremtő") végtelen energiával. Melyik látod? Melyikre hangolódsz rá? Amikor relaxálsz, meditálsz, megteremted rá a lehetőséget, hogy az utóbbival azonosulj, a frekvenciád felgyorsul, miközben a tested és elméd megnyugszik, és teret ad a magasabb frekvenciájú teremtő energiának. 

 

Melyik technika a legjobb? Mindig a legújabb? Nem ez a lényeg! A módszer csak segédeszköz. Nem kell meditálnod sem, sőt, semmit sem kell gyakorolnod vagy drága pénzért tanfolyamra járnod, ha meg tudod emelni az energiádat ezek nélkül. HIT kell hozzá, sőt, bizonyosság, hogy Te vagy a határtalan univerzum. El kell felejtkezned ideiglenesen az  Ego-ról. Ha erőszakosan elnyomod vagy feladod, akkor nem hagyja magát, inkább "be kell csapnod", hogy "ne tudja", hogy ő most félre lesz téve... Ha mégis találsz egy segédeszközt, használd, hiszen amíg itt vagy a Földön, Ego vagy, egyéni tudatod van. Bizonyos hangok, rezgések (pl. Schumann-rezonancia) segítenek. De a lényeg nem ez! Vannak, akik nem ismernek semmilyen technikát, de az Ego-jukból annyira hiányzik a dominancia, hogy spontán gyógyulásra képesek a hitük által. Ez lehet vallásos hit is akár, ha segítségével emelni tudják a rezgésszintjüket, akkor hatékony.

Ha sikerült belépned a határtalan energiamezőbe, ott semmi sem lehetetlen. Végtelen energiával rendelkezel. Amíg azonban a Földön vagy, nem tudod sokáig fenntartani ezt a szintet, gyakorlással azonban kitolható. Ha itt vagy, használd ki. Gyógyítsd a tested és tisztítsd a tudatod! Megteheted. Miért? Mert az Univerzum szintje KVANTUMMEZŐ. Itt már nem a részecskék lelassult és  megmerevedett, szilárddá vált és a newtoni törvényeknek engedelmeskedő anyag világában vagy, hanem a hullámtermészet dominál, azaz minden VÁLTOZÁSBAN van. Itt semmi sem állandó. Ha az anyagban beteg voltál itt NEM vagy az, csak ha azt VÁLASZTOD, ha azzal azonosulsz. Itt mindent kijavíthatsz, megváltoztathatsz, hiszen maga vagy a változás. Most van minden, a múlt és a jövő is, az van, amit szeretnél. Minden pillanatban, itt és most ÚJ valóságot teremthetsz! Itt nincs tér és idő, csak mozgás. Vajon mit választasz? Az univerzális látásmód nem az Ego-t szolgálja, hanem azt, ami valóban a fejlődést teremti meg. Ha nem sikerül a gyógyítás, az nem az Univerzum hibája, hanem azt jelzi, hogy még nem vagy ott, ahol kell, a frekvenciád nem elégséges ahhoz, hogy eggyé válj, elkülönülsz, a tudatos a DUALITÁSBAN hisz. Nincs büntetés, nincs egy olyan atyáskodó Isten, aki megharagszik Rád, mert nem mentél vasárnap templomba. Az energia benned van, és csak TE határozod meg, mennyit hívsz le belőle. Annyit, amennyire képes vagy itt és most!

Mi a helyzet az Ego saját erejével? Biztosan ismersz olyanokat, akik önmagukban hisznek, határtalan Ego-juk van, és mégis minden sikerül nekik. Átgázolnak másokon, elszívják az energiájukat, mégis teremtenek. Hogyan lehetséges ez? Ők hogyan juthatnak a végtelen energiához? NEM jutnak! Ez csak ILLÚZIÓ! Faust és Mephisto története pont erről szól. Az Ego is kaphat energiát, de nem az Univerzum határtalan energiáját, hanem más Ego által (akár földi, akár más eredetűt). Ez nem határtalan, és nincs is ingyen, ennek bizony ára van! Ez csak kölcsönenergia, amit feljegyeznek, mint a bankban, és kamatostul kell visszafizetni. Majd egyszer, amikor már nem is számít rá az egyén. "Eladni a lelkedet" nem éri meg, persze itt nem erről van szó valójában, hanem a kölcsönről, aminek a kamata iszonyúan magas. Persze az ilyen egyén sem kerül pokolra, se az ördög kezére, mindössze a saját fejlődését hátráltatja. Ez az ára. Ha az Univerzummal azonosulsz, lényegében egyé válsz vele, ez nem kölcsön, mert az energia nem idegen. Ez azonban nem az Ego játszmája, hanem valódi teremtés.

A döntés a tiéd! Gyógyulhatsz anyagi szinten, műtétek vagy gyógyszerek által, ezek azonban elég durva beavatkozások, és sokszor mellékhatással járnak, vagy meggyógyíthatod magadat a határtalan energiával. Minden betegség energetikai betegség aminek a lényege a kóros rezgés, amit anyagi szinten állandósítasz! A kóros frekvencia rögzül, de bármikor ki is javítható! A tudományos gyógyítással is változtathatsz az energia-szinten, hiszen megszünteti a rezgést (bár ez sokszor maga is stresszel jár, és további károkat is okozhat a testben), de energetikai gyógyítással helyre is állíthatod (ami az egész testre jótékonyan hat, sokszor még az is meggyógyul, amiről nem is tudsz). Választhatod akár mindkettőt, és az utóbbival segítheted az elsőt. Amíg a Földön vagy, Ego vagy, nem tudod az energiát 100%-osan felhasználni. Nem baj! Ám gyakorlással egyre jobb lehetsz benne! Ne feledd, nem a technika a lényeg, hanem a szinted megtalálása. Keresd meg hozzá azt az utat, ami Neked szól!

Járvány és stressz II. Merre tovább?

Járványhelyzet, stressz, pánik.... de mi történik spirituális szinten? Ezzel nem igazán foglalkozunk. Nem is látjuk át. Nincs segítség. Nemcsak emberek, lakások vagy országok kerülnek karanténba, hanem az egész Föld. "Isten halott" - vagy mellétette a telefonkagylót.

Nekem a következő sejtéseim vannak. Ugye 2012-ben útelágazáshoz értünk. Az emberiség (többsége) a technikai civilizáció útját választotta. A spirituális fejlődés útja vajon nyitva állt? Talán igen, de már nem vagyok benne biztos. Egyrészt 2012-re mér a technikai haladás olyan szintet ért el, amit nem lehetett visszafordítani, nem is akarta volna senki. A spirituális fejlődés viszont zsákutcába jutott. Az ezoterikus gondolatok irracionális mederbe tévedtek, a vallás szintúgy. Az igazi spirituális gondolkodás nem tagadja a tudományt, hanem él vele, de nem mindenhatóként tekint rá, hanem segédeszközként. Kvantumszinten a kétféle gondolkodás összeér, de ezt csak nagyon kevesen tudják használni. A tudomány tagadja a spiritualitást, a spirituális gondolkodás nem támaszkodik a tudományra. Az emberek a technikai utat választották, nincs spiritualitás, nincs szeretet, nincs kreativitás, csak tömeges információ-áradat. 

Mire figyelmeztet a vírus? (egy frappáns mondás szerint: a vírus = genetikai hekker). Lényegében egy fehérjéből és örökítő anyagból álló egyszerű valami, még csak nem is élőlény. Mégis amilyen egyszerű, legyőzi a komplexet. Minél bonyolultabb valami, annál sérülékenyebb. Minél egyszerűbb, annál alkalmazkodóképesebb!

A globalizáció hatására terjedése szinte feltartózhatatlan. Mivel próbálkozunk ellene? Természetesen tudományos megoldással. Ami másfél év múlva lesz kész. A vírus addig vagy elpusztul, vagy többszörösen mutálódik, vagy jönnek helyette mások. Spirituális úton, kvantumszinten el tudnánk pusztítani, de ehhez nem értünk, mert spirituálisan nem vagyunk elég fejlettek. Mi lesz ebből? Innen nem lehet egy másik vágányra áttérni. Jön a technikai szingularitás, mert ez az eszköz áll rendelkezésre. A végén pedig megbukik. Ez egy csőd, amit meg kell tapasztalni. Majd utána jöhet egy másik forgatókönyv, ha rájövünk, mire mentünk ezzel. Bár ne így lenne!

Járvány és stressz I. Mi történik most?

Feszültek vagyunk, félünk, szorongunk, pánikolunk. Ez ebben a helyzetben reális, a lényeg, hogy kezelni tudjuk! Rosszul viseljük a bizonytalanságot, mert ez a legrosszabb. Nem is maga a vírus!
Ma reggel végiggondoltam, mitől is félek igazán. Magától a vírustól nem. Bár nem szeretek beteg lenni, többször voltam influenzás, egyszer meg olyan magas lázam volt, hogy deliráltam, de akkor sem féltem igazán. A haláltól nem félek (legalábbis a sajátomtól, a szeretteim halála már más kérdés), egyszer úgyis el kell menni.
Ami a legrosszabb, a kontrollálhatatlan helyzet. Ez vészhelyzet, ami beindítja a stresszreakciót. A stresszel való megküzdés sikere pedig sok mindentől függ. Egyéni képességektől (alapszemélyiség, élettani kapacitás, pszichológiai coping készség), kulturális viselkedési mintáktól (pl. egy adott kultúra társadalmi normái, szokásrendszere).
Kognitív szinten lehet valamelyest befolyásolni, de ez ennél mélyebb "zsigeri" (vagyis limbikus) szint. Érdemes a jól bevált technikákat gyakorolni (légzéskontroll, meditáció, relaxációs technikák, zene, torna), azaz "becsapni" az agyunkat, hogy nincs nagy baj. Miközben tudati szinten nem változik semmi (ami kell is ahhoz, hogy tudatos és megfontolt lépéseket tegyünk, és ne kezdjünk el irracionálisan viselkedni).
Most a túlélés a lényeg, de nem mindegy, hogyan.

Gonosz: létezik egyáltalán vagy csak képletesen?

Idézetek On Sai: Szivárgó sötétség c. könyvéből:
" A jó döntés maradéktalanul belőled fakad. Nem torzítja félelem. Nem szól bele külső elvárás, sem csalóka szenvedély"
'A tökéletesség személytelen, és ezért végsőkig sérülékeny"
"A hit első lépcsője a kétség"
"Az méltó a hatalomra, aki szolgálatként fogja fel"
"A Gonosz a szabad akaratot veszi el."
"Nem ez a a végső gonoszság, a végső uralom, más testét, lelkét, döntéseit birtokolni?"
"Miért gondolja mindenki, hogy vannak jók és rosszak? Csak jó és rossz döntések vannak"
"Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

Ezek az idézetek rávilágítanak a Gonoszt természetére. Szinkronicitás: amikor az életben is összetalálkoztam a Gonosszal,  pont ezt a könyvet olvastam róla. Talán véletlen? Ugyanakkor fokozottan tapasztaltam meg a Jó oldalt is. Egyáltalán létezik jó és rossz oldal?  

Megírom, hogyan látom most, ebben a pillanatban. 

1. Érdemes abból kiindulni, mi a Szeretet. Sokféle (akár tudományos, akár költői) meghatározás létezik, de számomra egyetlen a mérce, Müller Pétert meghatározása: Szeretet = Egységélmény. Nem szavak, nem érzések fejezik ki, hanem az, hogy hogyan éled meg a másikkal való viszonyt. Leomlanak-e a határaid? Érzed-e, látod-e, amit a másik? A egység, a Lét megélése. Itt a Földön, a dualitás világában ezt ritkán és csak ideiglenesen élheted át, de pillanatokra mégis. Amikor a Természetben sétálsz, és átérzed a végtelenséget, és hogy ennek része vagy. Néha barátokkal, kedvenc állatokkal is. 




2. Ha meghatároztuk a szeretetet, a Gonosz ennek éppen az ellentéte: eltávolodás a szeretettől. A totális magány, a Létből kiszakadt individuum, az Ego világa. Amikor a másik nem létezik a számodra, csak tárgyként. Ezért akár meg is ölheted, nem számít. Ez a dualitás világában létezik, az Egységtől való végső eltávolodás. Itt nincs empátia, nincs szeretet, nem látod, érzed, hogy ha a másikat bántod, önmagadat bántod. A fejlett lelkek tudják ezt, ezért nem is képesek gonoszságra, noha mindenkiben benne van, hiszen enélkül nem lehetnél különálló entitás. A fejlett lélekben is van jó és rossz, de már tudja, és megtanulta kezelni. 

3. Persze, mondhatjuk, hogy a Szeretet, a Jó, a Rossz és Gonosz: ezek elvont fogalmak. Léteznek egyáltalán? Fizikai-anyagi értelemben? A placebo-hatás szerint a gondolataink hatnak. Mintegy energetikai folyamatként befolyásolják az agyi és tudati működéseket. Ha pozitívan gondolkodunk, akkor építően, ha negatívan, akkor árthatnak. Ha egy társadalomban sok ember negatívan gondolkodik, akkor ez egyfajta negatív energetikai mezőt hoz létre, ami befolyásolja a gondolatainkat, eltorzítja, megjelenik a Gonosz. Hogy fizikai értelkemben? Talán úgy is (nevet is szoktunk ezért neki adni, más kérdés, hogy ez jó ötlet-e...). Gondoljunk csak Terry Pratchett Kisistenek c. fantasy könyvére (Korongvilág sorozat), ahol az Istenek addig léteznek, amíg hiszünk bennük. Minél kevesebben hisznek, annál inkább csökken az erejük. A Gonosz is így testesül meg, és minél több a negatív gondolat a világban, ami az Egység ellen szól, annál erősebbé válik. Az Internet, sajnos, iszonyatosan jó terep ehhez! Magyarán: energetikailag mi, emberek erősítjük meg (ha nem is mi hoztuk létre). Ahol megjelenik, ott már megszűnik a szabad akarat, már nem tudsz tisztán gondolkodni. "Besoroztak". Ahogy Jézus mondta: "Nem tudják, mit cselekszenek..." És valóban, nézzünk szét a világban, miért történik ez a sok rossz, gonosz cselekedet? Hát ezért! Megszűnik a Szeretet, felülkerekedik a Gonosz.



4. Felmerül a végső kérdés. Le lehet-e győzni a Gonoszt? Szerintem: nem. Nemcsak a megtestesült Gonoszt, de a bennünk lévő gonoszságot sem. Amíg a dualitásban élünk, itt van, és kísért. Funkciója van. Mindig a Döntéseinknél jelenik meg. Nincs Gonosz ember, csak jó és rossz döntések vannak. Ha tiszta a tudatunk, ha ismerjük a Gonoszt, felismerjük a mesterkedését, akkor helyesen tudunk dönteni. Mi a helyes? Ami a Szeretetből fakad, nem távolít az Egységtől, hanem közelebb visz hozzá. Ha a gondolkodásunkat eltorzítja ez a negatív energetikai mező, akkor már nem látunk helyesen. Pl. ezt kapjuk sugallatként: meg kell védeni magunkat. Ekkor felerősödik az Ego, és a másikat bántjuk. Közben pedig észre sem vesszük, hiszen mi nem akarunk rosszat. Ha helyes döntést hozunk, tiszta nyugodt érzés kerít a hatalmába. Ha kétségeink vannak, akkor érezzük, hogy valami nincs rendben, még ha győztünk is.

5. Szóval akkor mit tehetünk? Ha meglátjuk a másikban a Gonoszt (figyelem, nem a másik a Gonosz, csak benne van!), egyet tehetünk: hagyjuk ott! Segít, ha a másikban az Embert látjuk, és nem a Gonosszal azonosítjuk. Ő most áldozat. A Gonoszt nem győzhetjük le, mert okosabb és alattomosabb nálunk. Ismeri a gyenge pontjainkat, még azokat a régi sérelmeinket is, amikre nem emlékszünk tudatosan, és ott támad. A Szeretet soha nem győzheti le a Gonoszt direkt módon. Miért? Az Interneten sokszor látom, hogy ha valamilyen gonosz tettről olvas valaki, a kommentekben ugyanilyen gonosz dolgokat szeretne vele tenni. Hoppá!!!!! Ez már róla szól! Megjelent benne is a Gonosz, és az ő eszközeivel harcol. Már elveszett. Tehát vagy átveszed a másik módszerét, és harcolsz, lehet, hogy győzöl, de akkor Te is gonosszá válsz. Erről szól ez a zen koan:

"A tanítvány tigrissel találkozott az erdei ösvényen. Miután életben maradt, nyilvánvalóan
vagy ő szaladt el, vagy a tigris. Ezt azonban a Mester nem firtatta, hanem
így szólt: – Ha a tigris megzabál téged, tigrissé változol. Ha te eszed meg a tigrist,
akkor is tigrissé változol. E szavak hallatára a tanítvány megvilágosodott."

Vagy ha jósággal válaszolsz, a Gonosz nem ért meg, még gonoszabbá válik, meg és le akar győzni és kikészíteni. Észre sem veszed, már leszívta az energiádat.

Ez a legnagyobb baj: A Gonosz iszonyúan erős, ember legyen a talpán, aki képes ellenállni, és tisztán tartani a tudatát, ha megjelenik. Szinte lehetetlen! A megoldás: ott kell hagyni! Kilépni! Elfutni! Elküldeni! Eltávolodni! Ha lehet: szó nélkül. Sokan ilyenkor ráhagyják és tovább tartózkodnak a közelében, de ezzel csak erősítik a benne lévő gonoszt. Nem szabad leállni vitatkozni, felesleges, és nem is szabad meghallgatni, mert fertőz!




6. Végül: Egyáltalán miért van, miért létezik? Egyik neve Lucifer (= fényhozó), ez az eredeti neve volt  a bukott angyalnak, de továbbra is az maradt. Hogy hozhat fényt a Gonosz? Úgy, hogy csak akkor kerülhetsz a fényre, ha ismered a Gonoszt. Kívül, és belül, magadban is. Nem legyőzni kell, hanem megismerni és kiismerni, hogy tiszta maradjon a tudatunk. A magasabb dimenziókból bármikor lepottyanhatunk az alacsonyabbakba, ha nem tudjuk tartani a fény frekvenciáját. Talán itt már nincs szükség a gonoszra, mert átvilágítottuk. Nem vágyunk a kiszakítottságra, sokkal inkább az Egységre. Az egységben nincs jó és rossz. A Forrás nem jó. A forrás mindent magába foglal. A cél nem a Jó (és a gonosz tagadása), hanem a Forrás, az Egység.

Harmadik, negyedik és ötödik dimenzió - és ami ezen túl van

Hány dimenzió létezik? Sok elképzelés van erről. Egyáltalán mit jelent ez: dimenzió? Én úgy képzelem el, mint a számítógépes világban a kiterjesztéseket. Különböző dimenziók azaz kiterjesztések vannak, amelyek közül a legtöbb nem kompatibilis. Lehet némelyeket ugyan konvertálni, de sokszor ilyenkor torz vagy hiányos képet kapunk. Máskor meg csak "krikszkrakszot", ha pl. a word-ben hívjuk be a pdf file-t. A dimenziók is ilyen különböző kiterjesztések, azaz energiaszintek. Hol vannak? Ez a kérdés értelmetlen, mint ahogy a gigabyte-os file-ok sem foglalnak el sok helyet, úgy a dimenziók sem, hiszen holografikus kiterjesztések. A dimenziókapuk biztosítják az átjárást, de vannak kapuőrök ("őrzők"), amelyek/akik leolvassák az adott energiaszintet, és ha nem fele meg, akkor nem lehet átmenni. Nincs vesztegetés! Hány dimenzió van? Van, aki szerint tíz, más szerint tizenhárom. Szerintem: végtelen. Miért lenne ennek vége? Hiszen az egész valahol meg nem is létezik, csak kivetülés...  Végtelen sok energiaszint van, mint ahogy végtelen sok világ is. Persze, ha hierarchikusan gondolkodunk, akkor érdemes lenne megtudni, mi különbözteti meg az egyes dimenzió-szinteket. 

 

 Mi itt vagyunk a harmadik dimenzióban, a tér és idő világában. Ez egy konszenzuson alapuló, roppant durva világ, Szepes Mária szavaival élve: a konfliktusok világa. Ez egy elzárt világ volt sokáig, azért is hittük azt, hogy az egész végleten univerzumban mi vagyunk csak jelen. Folyik a kísérlet. Amiről már írtam korábban: 2012-ben valami megváltozott: nemcsak az, hogy a spirituális helyett a materiális utat választottuk, de belecsúsztunk a 4. dimenzió alsó világába, az asztrálsíkba. Persze az asztrálsík mindig is jelen volt, hiszen a mi érzelmeinkből, gondolatainkból táplálkozott, de most ez szinte ránk borult. Mintha dementorok sétálnánk a körülöttünk. Mi lehet ennek a célja? Azt hiszem az, hogy még testben, a földi létben dolgozzuk fel a korábbi karmikus érzelmi terheket, mert az asztrálsíkon nincs a test védelme, és ott évezredekre (!) is elveszíthetjük az identitásunkat, és bolyonghatunk, nem jutunk ki belőle. Itt egy álomból felébredhetünk. Az asztrálsíkon az érzelmek intenzívebben jelentkeznek iszonyatos rémálmok, de hihetetlen csodás öröm is. Talán ha itt megéljük úgy ezeket, hogy közben testben vagyunk, egyenesen az ötödikbe kerülhetünk. Mostanában sok ember panaszkodik a kollekítv negatív energiára. Hát ez az, az asztrálsík hatása. 

Az ötödik dimenzió viszont már a nyugalom, a harmónia és kreativitás világa. Szeretet, békesség, csend. Mivel a gondolataink átjárhatók, nincs hazugság, önzés. Na most amiért ez érdekes, hogy Maureen J. St. Germain szerint már most lehetünk multidimenzionálisak, áélhetünk negyedik és ötödik dimnenziós helyzeteket. Emlékszem, amikor pár éve jöttem haza a munkából és biciklivel egy bizonyos útvonalon egy maghatározott szakaszhoz értem, mindig megjegyeztem, hogy ez mér az ötödik dimenzió. Nem is tudtam, mennyire igazam volt! Amikor a természetben vagyok (főleg, ha nincs ott a közelben ember...), tényleg az ötödik dimenziós tudatom van jelen. Máskor annyira magam alatt vagyok ok nélkül, és bizony ez a negyedik. Amikor a legcsodálatosabb transz állapotot éled át: na ez az ötödik! Tudni fogod, mert nem lehet összetéveszteni semmivel, ami földi!

Ezzel kapcsolatos élményem: meditáció közben gyakran beugranak képek különböző helyekről,. ahol gyakran tartózkodom, utcarészletek, épületek. De nem a megszokott formában, hanem mintha nem ezen a Földön lennének.  Sokszor olyan érzésem van, mintha nyitott tér lenne, belelóg a térbe a végtelen, és a színek is mások, ragyogóbbak. Talán ilyenkor átsejlik a fátyolon át az ötödik dimenzió?

Álmok és érzések

Visszatérő álmok: talán mindenki tapasztalt már ilyet. Néha nagy részletességgel ismétlődnek. Ugyanaz a helyszín, ugyanaz az életérzés. Az én álmom a következő: Egy nagyvárosban vagyok, homokóra alakú. Az egyik rész régi városrészekből áll, utána elkeskenyedik, és jön az új város rész. A régi olyan, mint egy egyetem városrész, van benne egy kollégiumszerű hatalmas épület, sok-sok lépcsővel és emelettel, el lehet benne tévedni. Az alagsorban mosdók vannak, piszkosak és nyomasztóak. A fenti részek nem ilyenek, vannak benne konferenciák is, svédasztal, meg minden. Néha sietnem kell vonathoz, van, amikor lekésem. Ezt ez egyetemi épületet mindig megtalálom. Vannak olyan városrészek, amelyek olasznak tűnnek. Legutóbb azt mondtam róla, hogy Amszterdam, de nem hasonlít a valódihoz. Valakit kalauzoltam, mutattam neki, hogy itt van az egyetemi épület, megtaláltuk, és innen már könnyű eljutni a metróhoz. Utána megláttam a másik városrészt, és azt mondtam, azt mindenképpen látni kell. Van ott egy hatalmas oszlopszerű létesítmény, mint egy nagy fal, folyékony ezüsthöz hasonló anyagból áll. Lélegzetelállító. Legutóbb azt mondtam rá, hogy dimenzió-átjáró. Ennyi. Szorongós-borongós érzés kíséri mindig az álmot. Lehet érezni: ez az asztrálsík. Vajon mit akar jelenteni ez a visszatérő álom? Mesterem hasonló álmot szokott látni, ő is egy hatalmas épületben bolyong, gyakran eltéved. Ő az javasolja, legközelebb menjek át a dimenziókapun. Ehhez tudatosan kellene álmodni!

Máskor meditáció közben bevillan egy-egy kép, ami szintén nem földi eredetű, de amint próbálom megragadni, elillan. Erős hangulati-érzelmi elemek kísérik. Amikor az utolsó inkarnációnkat éljük, a sokféle érzés-hangulat ("démon") elárasztja a tudatunkat, mint a dementorok, a nagy finálé előtt, egyfajta kapuőr funkciót tölt be. Jó lenne megtanulni kezelni. Vagy azért jönnek ezek, hogy amikor tényléegesen átkelünk az asztrálsíkon, ismerős legyen?