Járvány és stressz II. Merre tovább?

Járványhelyzet, stressz, pánik.... de mi történik spirituális szinten? Ezzel nem igazán foglalkozunk. Nem is látjuk át. Nincs segítség. Nemcsak emberek, lakások vagy országok kerülnek karanténba, hanem az egész Föld. "Isten halott" - vagy mellétette a telefonkagylót.

Nekem a következő sejtéseim vannak. Ugye 2012-ben útelágazáshoz értünk. Az emberiség (többsége) a technikai civilizáció útját választotta. A spirituális fejlődés útja vajon nyitva állt? Talán igen, de már nem vagyok benne biztos. Egyrészt 2012-re mér a technikai haladás olyan szintet ért el, amit nem lehetett visszafordítani, nem is akarta volna senki. A spirituális fejlődés viszont zsákutcába jutott. Az ezoterikus gondolatok irracionális mederbe tévedtek, a vallás szintúgy. Az igazi spirituális gondolkodás nem tagadja a tudományt, hanem él vele, de nem mindenhatóként tekint rá, hanem segédeszközként. Kvantumszinten a kétféle gondolkodás összeér, de ezt csak nagyon kevesen tudják használni. A tudomány tagadja a spiritualitást, a spirituális gondolkodás nem támaszkodik a tudományra. Az emberek a technikai utat választották, nincs spiritualitás, nincs szeretet, nincs kreativitás, csak tömeges információ-áradat. 

Mire figyelmeztet a vírus? (egy frappáns mondás szerint: a vírus = genetikai hekker). Lényegében egy fehérjéből és örökítő anyagból álló egyszerű valami, még csak nem is élőlény. Mégis amilyen egyszerű, legyőzi a komplexet. Minél bonyolultabb valami, annál sérülékenyebb. Minél egyszerűbb, annál alkalmazkodóképesebb!

A globalizáció hatására terjedése szinte feltartózhatatlan. Mivel próbálkozunk ellene? Természetesen tudományos megoldással. Ami másfél év múlva lesz kész. A vírus addig vagy elpusztul, vagy többszörösen mutálódik, vagy jönnek helyette mások. Spirituális úton, kvantumszinten el tudnánk pusztítani, de ehhez nem értünk, mert spirituálisan nem vagyunk elég fejlettek. Mi lesz ebből? Innen nem lehet egy másik vágányra áttérni. Jön a technikai szingularitás, mert ez az eszköz áll rendelkezésre. A végén pedig megbukik. Ez egy csőd, amit meg kell tapasztalni. Majd utána jöhet egy másik forgatókönyv, ha rájövünk, mire mentünk ezzel. Bár ne így lenne!

Járvány és stressz I. Mi történik most?

Feszültek vagyunk, félünk, szorongunk, pánikolunk. Ez ebben a helyzetben reális, a lényeg, hogy kezelni tudjuk! Rosszul viseljük a bizonytalanságot, mert ez a legrosszabb. Nem is maga a vírus!
Ma reggel végiggondoltam, mitől is félek igazán. Magától a vírustól nem. Bár nem szeretek beteg lenni, többször voltam influenzás, egyszer meg olyan magas lázam volt, hogy deliráltam, de akkor sem féltem igazán. A haláltól nem félek (legalábbis a sajátomtól, a szeretteim halála már más kérdés), egyszer úgyis el kell menni.
Ami a legrosszabb, a kontrollálhatatlan helyzet. Ez vészhelyzet, ami beindítja a stresszreakciót. A stresszel való megküzdés sikere pedig sok mindentől függ. Egyéni képességektől (alapszemélyiség, élettani kapacitás, pszichológiai coping készség), kulturális viselkedési mintáktól (pl. egy adott kultúra társadalmi normái, szokásrendszere).
Kognitív szinten lehet valamelyest befolyásolni, de ez ennél mélyebb "zsigeri" (vagyis limbikus) szint. Érdemes a jól bevált technikákat gyakorolni (légzéskontroll, meditáció, relaxációs technikák, zene, torna), azaz "becsapni" az agyunkat, hogy nincs nagy baj. Miközben tudati szinten nem változik semmi (ami kell is ahhoz, hogy tudatos és megfontolt lépéseket tegyünk, és ne kezdjünk el irracionálisan viselkedni).
Most a túlélés a lényeg, de nem mindegy, hogyan.