Az emberi jóság és az emberi gonoszság is végtelen. Hogyan lehetséges ez? Az emberi élet értelméhez kell visszamennünk, hogy ezt megértsük. A földi (emberi) lét egy kísérlet, amelynek során megéljük az individuális identitást. Az egyéni tudat szélsőséges esetben olyannyira eltávolodhat a többi lénytől és Istentől, hogy a másikat tárgyiasítja. Míg a szeretet egységélmény, a gyűlölet a másik tárgyként való kezelése, amikor elszakadsz a Forrástól, és nem érzed az egységet. Ilyenkor az egyén bármire képes. A gonosz tehát emiatt bennünk van. Csak a szeretet, azaz az egységélmény győzheti le. Ehhez viszont tapasztalatokra van szükség. Meg kell tapasztalnod a benned lévő gonoszt, majd pedig rájönni, hogy ha a másikat bántod, magadat bántod. Rá kell ébredned az egységre, s onnantól rájössz, hogy a másik bántásának semmi értelme sincs. Az egységben nincsen másik, nincs gyűlölet, csak szeretet. A tudatlansága gonoszság melegágya. Ha nem érzed át a másik kínját, bármit megtehetsz vele. Az empátia csak mítosz. Mindaddig, amíg meg nem tapasztalod a másik oldalt.
Az ember azonban a földi körülmények között tudatlan. Amikor a tudás fájáról szakított egy almát, megkapta ugyan a tudást, de a halhatatlanság élménye nélkül a tudással nem tud élni. A tudás csak távlatokban érvényes, az egyéni kis tudat nem képes átlátni a világmindenség titkait. Mit tehetünk? Ha rájövünk tudatlanságunk és gonoszságunk okaira, talán képesek vagyunk magunkat féken tartani, de csak miután megtapasztaltuk az ehhez szükséges eseményeket. A Föld egy gyakorló terep, egy kísérlet arra, hogy hermetikusan elzárva kiéljük a bennünk lévő gonoszt, és megtapasztalva képesek legyünk arra, hogy legyőzzük. Aki erre képes, megszabadul a földi kísérlettől, és szabaddá válik.
