Zaklatás, erőszak -- biológia és kultúra

Zaklatás… hatalommal való visszaélés… Már napok óta visszatérnek bennem a gondolatok ehhez a témához, és úgy gondoltam, nem tartom magamban. Viszont nem nyilvánítok egyöntetű véleményt. Nem is lehet! Amit most pontokba szedve leírok, azonnal meg is lehet cáfolni, akár én is meg tudnám ezt tenni. A célom inkább az, hogy lássuk, milyen sokféle oldala van egy-egy emberi problémának, és nem szabad elhamarkodottan ítélkezni, mert az rólunk (is) szól! A közösség portálok, az internet világa iszonyú kárt tud tenni ezen a téren is.

1. Ha bűncselekmény történt, az a hatóságokra (rendőrség, bíróság) tartozik, nem feltétlenül a nagy nyilvánosságra. Amíg be nem bizonyított, megillet mindenkit az ártatlanság vélelme.
2. A net egyik funkciója, hogy mindenféle negatív mocskot azonnal kiírjunk magunkból. Vajon jól járunk ezzel? Sokszor igen, hiszen nem fojtjuk magunkba (Freud bácsinak ebben igaza volt, az tényleg ártalmas), most az sem gond, ha nincsenek barátaink vagy nincs pénzünk pszichológusra, nosza „ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. Öntsük rá a negatív gondolatainkat mindenkire! A sok marha meg majd elolvassa, és további negatív gondolatokat indít el benne.
3. Az ember alapvetően egy állatfaj. Persze, felépítettünk egy civilizációt, a kultúra is formál bennünket (meg mi is a kultúrát ugyebár). Ez annyit jelent, hogy úgy teszünk, mintha kultúráltak lennénk. A szocializáció legfontosabb funkciója elsajátítani a képmutatást. Aki erre nem képes, azt deviánsnak minősítjük. Na nem mintha a többség különb lenne, de tud viselkedni! Persze nem mindig... Ilyenkor jönnek a leleplezések, a botrányok. Tömkelegével! Vajon miért? (lásd a 3. pont első mondata, azért!).
4. Biológiai lények is vagyunk és kultúrlények is (vagy legalábbis szeretnénk…). Ezt a kettőt pedig valahogy nem tanultuk meg még egyeztetni, harmonizálni. Ilyen pl. a hatalom kérdése. Mivel a hatalomnak biológiai funkciója is van, alig van olyan ember, aki ne élne vele vissza. Tegyük a kezünket a szívünkre, ismerünk olyan embert, akit a hatalom nem rontott meg? Én ismerek párat, de azt vagy megbuktatták, vagy maga hagyta ott, vagy meghalt. A hatalom torzít. Lásd Zimbardo börtönkísérletét és a háborúk történelmét, de ne csak a történelmi tényeket, hanem a mögöttes döntéseket is. Ja, persze, a rossz emberek kerültek hatalomra, a jók pedig szenvednek. És persze mi vagyunk a jók, és mindig mások a rosszak. Amit Jézus tanított erről, azt felejtsük is el. Ja, már el is felejtettük…
5. Vajon a hatalommal való visszaélés csak a férfi dominancia velejárója? Hímsoviniszta tevékenység, amit a gazemberek megszoktak az évszázadok során? Ideje helyretenni őket? Persze könnyű dolgunk van, hiszen ők nem állhatnak ki saját magukért, mert akkor rögtön nőellenesek lennének. Az meg ugyebár politikailag nem korrekt… Pedig a hatalommal való visszaélés ugyanúgy a nőket is elkapja, és talán más eszközöket alkalmaznak, néha alattomosabban és sunyi módon, de ők is piszokul meg tudják ám félemlíteni az alattvalókat... bocsánat beosztottakat… nemtől függetlenül! De hát ki venné ezt zokon szegény asszonyoktól, hiszen még mindig el vannak nyomva, ők a világ négerei, szenvedtek eleget az évezredek során az „ostoba férfiaktól”. Bezzeg ha ők lennének a vezetők, minden megoldódna, béke honolna és szeretet…
6. Szexualitás… ezt utoljára hagytam, talán el sem olvassa senki itt a végén… Na ez pont az a területe az életnek, ahol a biológia és a kultúra nem egyezik, és ebből iszonyatosan sok probléma születik. Sőt, mondhatni emberi létünk legfontosabb és gyakran megoldhatatlan problémái. Csak nézzünk körül, milyen férfi-nő kapcsolatokat látunk. Miért? Mert nem tudjuk, hogyan viselkedjünk nőként és férfiként. Nem viselkedhetünk úgy, mint az állatok, hiszen kultúrában élünk. Vagy mégis?! Mert bizony, néha úgy viselkedünk. Aztán irulunk-pirulink, szégyenkezünk, de hát az ösztönök ugyebár… Az állatvilágban hím dominancia van, többé- vagy kevésbé, legalábbis a „rokon” fajoknál (még mielőtt eszünkbe jutnának a rovarok…). Az állatok szexuális élete sokkal egyszerűbb, nincsenek a kultúra által meghatározott nemi szerepek (ez a gender témakör ugyebár, ami nálunk egyfajta szitokszó, habár a lakosság 80%-a nem érti, mit jelent…). De mit várnak el a férfiaktól a nők a kulturált világban? Legyenek alfák, erősek, aktívak, dominánsak, gondoskodók. (Még a szürke nemtudomhány árnyalata is belefér…) Csak ne legyenek tutyimutyik, sugározzon belőlük a tesztoszteron. De azért ne túlzottan, mert ha agresszíven nyomulnak, akkor az már gáz…. Hol a határ? Hát az jó kérdés… Pedig ezek az ősi ösztönök ott vannak bennünk, és nem feltétlenül a virágcsokor meg a gyertyafény formájában kell megnyilvánulniuk.
7. Nemi erőszak, zaklatás… képesek vagyunk elmagyarázni a fiataloknak, hogy miért vannak ezek? És itt most nem a jó ember/rossz ember kategóriákra gondolok (ja, az a Star Wars…), hanem az állati természetünkre, és hogy milyen erőfeszítést jelent a számunkra embernek lenni. A legtöbbször nem is sikerül. Tanultunk valaha a hatalom természetrajzáról? Hogy az erősebb állatból mit vált ki a gyengébb? Ja, hogy ez csak az állatokra érvényes?! Hát nézzünk körül a való világban! Legfeljebb csak egyesek megtanulják kezelni. És pont ez lenne a kulcs!