Vajon kívül kell keresni Istent? Egy rajtunk kívül álló Lény, aki befolyásolható, netán megvesztegethető? Ez a mágikus gondolkodás a gyerekekre jellemző. Eljön azonban az az idő, amikor rá kell döbbennünk: Isten bennünk van. Ezt Jézus mindig is hangsúlyozta, de soha nem vettük komolyan. Ha pedig bennünk van, akkor részei vagyunk, vagy ő a mi részünk, de semmiképpen nem különálló létező. Ezért nem is lehetünk vele Én-Te viszonyban. Akkor mégis hogyan vehetjük fel vele a kapcsolatot? Egyszerűen a tudatunkat arra a frekvenciára állítjuk be, amelyen már az Isteni Önvaló létezik! Isten nem jó és nem rossz, nem hatalmas lény, hanem minden tudat összessége, egy Szupertudat. Az ember különböző tudatszinteket élhet át, isteni tudatszinteket is, hogy azután visszazuhanjon az Ego korlátozott tudatába. És ez így is van jól, hiszen a Föld világa ezt követeli meg. Ugyanakkor törekedni kell, hogy a tudatunkat folyamatosan tágítsuk, mert ha belesüppedünk az Egóba, a korlátozott tudat korlátozott élményeket és szenvedéseket okoz.
Isten nem jó vagy rossz: hanem az a Tudat, amely (aki?) képes tudatosan változtatni a dolgokat, hiszen van rálátása a dolgokra, átlátja az összefüggéseket, tisztában van az ok-okozati viszonyokkal. Isten a Semmi, a Mátrix, amiből Minden van. A fejlődés nem azt jelenti, hogy tökéletesek leszünk és soha nem teszünk "rosszat", és csak pozitívan gondolkodunk. Hanem azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a teremtésünkért, és képesek vagyunk tudatosan teremteni és változtatni a dolgokon. Érdemes hát gyakorolni ezt a tudatállapotot. S hogy hogyan érhetjük el:? Egyszerűen csak állítsd le a gondolkodásodat és maradj csendben, merülj el a Semmiben! A Mindent fogod megtapasztalni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése