Nyári zen gondolatok...

1) Sokan azt hiszik, a felnőttség jele, ha megtanulsz hazudni. Pedig éppen ellenkezőleg, felnőtt akkor leszel, ha minden körülmények között vállalni mered önmagad.

2) Amikor az ember rájön, hogy létezése egyáltalán nem fontos, két út áll előtte. Vagy kétségbeesik, vagy szabaddá válik.

 
3) Az igazi beszélgetés, amikor egy kis szobában ott van az egész világ

4) Van, amikor el kell engedned a másikat. Attól még szeretheted, érezheted az összetartozást, de most külön utakon jártok. Ha megtanulod az elengedés művészetét, a szomorúság mellett érzed a megnyugvást is.

5) Valaki nekem egyszer azt mondta, hogy a szomorúság legmélyén van valami nyugalom. Akkor ezen elgondolkodtam, de csak mostanában kezdem érteni.

6) Szabadság = a lélek szárnyalása

7) Előfordul, hogy valakivel egyáltalán nincsenek közös pontok. Ilyenkor nem marad más, csak a kölcsönös tisztelet. Ha az sincs meg, akkor fuss!

8) Csak nagyon kevés ember van (legalábbis hazánkban), akinek helyén van az önértékelése. Vagy túl kevésre értékeli magát, ami sok mindentől távol tartja az illetőt, mert nem mer belekezdeni, el sem hiszi, hogy neki sikerülhet. Ha pedig sikere van, annak sem tud örülni igazán. Vagy túl sokra tartja magát, ami látszólag jó dolog, és manapság nagyon trendi is. Csakhogy ez nem helyes önértékelés, ilyenkor hiába van látszólag hatalmas önbecsülése valakinek, ez nem a valóság, sem önmagát, sem a helyzeteit, sem a környezetét nem látja helyesen. Ez valameddig megy, sokszor elég hosszú ideig, akár sikert sikerre halmoz, ami tovább erősíti. Mivel azonban valójában lufi, egyszer csak kipukkan. Mert előbb-utóbb minden lufi kipukkan.... Na ennél nincs rosszabb!