2017. június 11., vasárnap

Szingularitás és az ember: Út a poszthumán lét felé?

Egy szingularitás küszöbén állunk... A technikai fejlődés megállíthatatlanul és exponenciális mértékben tör előre. Persze, ez sok tekintetben hihetetlenül jó, megkönnyíti a munkánkat és a mindennapjainkat. De mi lesz az emberi oldalunkkal? Hogyan fog ez hatni a személyiségfejlődésre? A viselkedésünkre? Társas kapcsolatainkra? Megmaradunk-e embernek, vagy sci-fi módra valami "poszthumánokká" válunk? A kapcsolataink virtuálissá válnak? Lesz-e igényünk egyáltalán másra? Vannak olyan technikai újítások, amelyek akár a személyiségünket is fejleszthetik, illetve erre is használhatjuk, mint pl. a zenehallgatás, az elektronikus könyvtárak, és megannyi új applikáció. A technikai segítség elsorvaszthatja a memóriánkat, de fel is használhatjuk pl. memóriafejlesztésre vagy készségfejlesztésre. Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy mindez rajtunk (is) múlik? A döntés a miénk. Vagy mégse?
 Sokszor gondolok vissza 2012-re, amikor azt vártuk, hogy megtörténik egy spirituális váltás, egy spirituális szingularitás. Nem történt meg, ami nagy csalódás volt. De vajon tényleg nem történt semmi? Vannak akik szerint igenis történt, és ez már egy új energia, a spirituális ébredésé. És ugyan ez miben nyilvánul meg? Az emberiség elbutulásában? Vagy éppen a technikai fejődésben? Ha körülnézünk, azt vehetjük észre, hogy valóban történt változás. Méghozzá drasztikus. A spiritualitás szinte teljesen eltűnt a Földről. Mintha minden "entitás", akik korábban segítették a Föld spirituális fejlődését, elment volna. S vele együtt a spiritualitás is eltűnőben van. Igény lenne rá, de a megvalósításra nem alkalmas többé a Föld. Más lett az energiája, ilyen értelemben ez tényleg más energia, de ez a materiális energia felerősödése. Mintha a kísérlet új vágányra került volna át, a spirituális fejlődés útjáról a technikai és materiális fejlődés útjára. Nincs segítség. Magunkra vagyunk hagyva. Még akár jól is elsülhet, a jövő nyitott. A technikai fejlődést használhatnánk spirituális fejlődésre is. Csakhogy ez a fajta segítő energia eltűnt! Mi célt szolgál mindez, a kísérlet? Ennek lényege el van zárva előlünk. 
 
Vannak, akik ellent mondanának, hiszen a spirituális tanítók még itt vannak, van chanelling is, könyvek is jelennek meg ebben a témában, előadások vannak. Az igény megmaradt, hiszen (még) emberek vagyunk), ezért ez a fajta üzlet is megmarad. Csakhogy ez sokak számára tényleg  megélhetési üzlet, vagy hazugság. A vallás is elvesztette spirituális jellegét, sok esetben hatalmi tényezővé avanzsált. A közvetítések nagy része szemfényvesztés, de annyira akarunk hinni benne.... A valódi spirituális tanítók nem hazudnak, és a tudati szint változására helyezik a hangsúlyt. A meditáció ilyenfajta használata valóban segíthet. Csakhogy erre sem alkalmas mindenki, még a környezet meg az életmódunk sem. A technicizált jövő nem arról szó, hogy önmagunkat fejlesztve elkerüljük a betegséget vagy spirituális módszerekkel gyógyítsuk a testünket és a lelkünket, hanem hogy a technikai újításokkal kívülről javítsuk ki a hibákat. A spirituális tanítókat felváltották  a motivációs trénerek és a coachok. Legyen önbecsülésünk, erősítsük az Ego-nkat, hiszen egyszer élünk, éljünk jól! Bár most már egyre tovább élhetünk, szerveket printelhetünk, lecseréljük a végtagjainkat, májunkat, társunkat. Vagy egyszer akár elérhetjük a halhatatlanságot is, de
 nem a reinkarnáció útján, hanem a technikai újításokkal. Hiszen minek testetlenül lékekként élni, ha nem élvezhetjük az élet örömeit? 
Nyitott a jövő, nem lehet tudni a kísérlet eredményét. Itt a kísérleten van a hangsúly! Spiritualitás ide vagy oda, ha most nem is érezzük, hogy spirituális lények vagyunk, egyszer majd úgyis kiderül az igazság. Talán jobb lenne úgy élni, hogy ennek végig tudatában legyünk! Akár talán nem veszünk el a szingularitás áramlatában. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése