Az előző gondolatmenetből egyenesen következik, hogy a tudati működéssel komoly gondok vannak az ember viselkedésével kapcsolatban. Tény, hogy a neocortex, azaz azok az agyi területek, amelyek az evolúcióban később fejlődtek ki (pl. a gondolkodásért felelős prefrontális kéreg), és az ősi, agytörzsi (pl. limbikus) részek közötti együttműködés nem harmonikus, az összehangolódás nem elégséges. Magyarul: nem vagyunk képesek összehangolni az ősi, állati, ösztönszerű megnyilvánulásainkat és a racionális viselkedésünket. Ez számos területen megnyilvánul, pl. elég ha csak a düh kezelésére vagy a szexuális viselkedésre gondolunk.
Azok, akik nem fogadják el az evolúciót, az ember fejlődését az isteni teremtésnek tulajdonítják. Az evolúcióban vannak ugyan fehér foltok, de az vitathatatlan, hogy az ember mint állatfaj fejlődése beleilleszkedik az evolúció folyamatába, ami a magzati egyedfejlődésben is megismétlődik. Na már most, az is érdekes, hogy ekkora ugrás hogyan lehetséges az állatvilágból az ember felé? Talán itt ezen a ponton tényleg történt valami külső (isteni?) beavatkozás? Erről is szólnak ezoterikus (főként a sci-fi és fantasy műfajba sorolható) történetek. Mindez nem olyan régen történt, hiszen a "bölcs ember", azaz a Homo Sapiens megjelenése (ami már nem állatnak tekinthető), mintegy 300 000 évvel ezelőtt történt. Az írott történelem viszont mindössze pár ezer (5-6 000?) évre visszamenően tartja számon az ember cselekedeteinek lenyomatait. Még ha a legendás Atlantiszt és Lemúriát el is fogadjuk, akkor is mindössze pár százezer évet ölel át az emberiség jelenléte a Földön. Ekkor már a Homo Sapiens is létezett, és felmerül, hogy vajon akkor történhetett-e a genetikai beavatkozás, hiszen a mendemondák földönkívüli fajok jelenlétéről is beszámolnak.
Ami viszont mg lényegesebb: az evolúció szempontjából bizony nem sok ez a pár (száz)ezer év, s ennyi nem volt elég az adaptációhoz. Nemcsak azért nem, mert esetleg mesterséges beavatkozás történt, hanem objektív módon, sokkal több idő kellene bármely adaptációhoz, nem beszélve ennyi és ilyen horderejű mutációról! Tehát benne vagyunk egy evolúciós folyamatban, annak még nagyon az elején. Vagy akár részei vagyunk egy kísérletnek. Ki tudja?! Az viszont biztos, hogy egyértelműen nem állunk jól a tudati, kognitív működések terén. Hiába hisszük, hogy mennyire okos lények vagyunk, nem tudjuk igazán jól használni az agyunkat. A tanulási módszereink sem hatékonyak. Még nagyobb baj azonban, hogy az ősibb agyi részekkel nem tudunk mit kezdeni. Az érzelmeinkről azt sem tudjuk minek vannak, nem hogy kezelni tudnánk őket, vagy összehangolni a kognitív képességeinkkel. Pl. teljesen természetes reakció a félelem, az irigység vagy a hatalom utáni vágy. A kérdés csak az, mit tudunk ezzel kezdeni? Egyelőre semmit! Talán pár százezer (vagy millió) év, és kifejlődnek ezek a képességek. Persze, figyelembe kell venni, hogy nemcsak a természetes evolúció hat ránk, hanem egy mesterséges evolúció is, azaz a kultúra. Ez pedig alapvetően módosíthatja az egész folyamatot, legtöbbször pedig nem segíti, hanem lerontja az alkalmazkodás hatékonyságát. A kimenet tehát többesélyes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése