WinterFaeryLand

 A tél az álom és a feltöltődés időszaka. Minden olyan, mintha halott lenne. Ez azonban tévedés. Valójában minden töltődik, új kalandokra készül. A fagy a múlt maradékát eltünteti, megszüntet minden felesleges energiát és előkészíti a jövő számára a teret és az időt. A fehér szín angyali energiát hoz a földre. Földanya alszik, és megálmodja a jövőt. Ha adni akarsz, előbb össze kell gyűjtened az energiát. Töltődj! Most ez itt nem a pörgés időszaka. Élvezd a pihenést, hagyd, hogy az energia összegyűljön benned. Ne pazarold!

  A havas táj emlékeket idéz elő. A nyugalom, a csend érzetét, a vakító napsütés csillogását a hófehér tájban. A fagyos hideget, amely azonban tisztít és megszüntet  minden negatív energialerakódást. Ez magányos időszak. Néha kell és jó is egyedül lenni, mert ha nem tapasztaltad meg a magány, nem tudod élvezni az együttlétet sem. Milyen érzés egyedül lenni? Félsz? Vágyakozol valami után? Add át magad az érzésnek! S figyeld meg, hogy a negatív érzés, ha volt is benned, egy idő után nyugalommá válik.

A víz az ellenállás nélküli haladást jelképezi.  Hömpölyög, alig mozdul. Máskor pedig háborogva zúdul. Építeni és pusztítani is képes. Az ereje éppen az alkalmazkodó képességében rejlik. A víz megfigyelése önmagában is meditáció. Miközben nézed, eggyé válsz a vízzel, és megérzed a teremtés könnyedségét, aminek része vagy. "Én a világ vagyok, s a világ énbennem van" - szól a zen mondás.

A természetben hatalmas energia rejlik. A fák energiatranszformátorok,  túlnyúlnak téren és időn, energiájuk dimenziókat szel át. Ezért érezzük közvetlen környezetükben annyira jól magunkat. Ha megölelünk egy fát, feltöltődünk energiával, és nemcsak képletesen! Föld, víz, levegő és a Nap tűz ereje járja át testünket, amikor a természetben vagyunk. A természet részei vagyunk, s ha ezt elfogadjuk, élvezhetjük áldásait.

A híd - átmenet egyik helyről a másikra. Átvezet bennünket téren és időn át. A híd azonban nem tartozik sehová. Átmenet. Miközben a hídon sétálsz, megszabadulsz a tér és az idő kötöttségeitől. Az idő a MOST, a hely az ITT. A múlt már nem létezik, a jövő pedig még nem létezik. Csak ez a pont van, s benne a mindenség. Egyetlen pontban az öröklét. A híd a változás. Mert ami létezik, az folyamatosan változik. Csak maga a változás nem változik, az van. A híd az örökkévalóságba vezet.

A ház, a kunyhó, a palota - menedék. Az otthon, amely védelmet nyújt az élet viszontagságai közepette. Megóv mindentől.  Biztonságot ad. Az állandóság illúzióját. Ahová mindig vissza-vissza térhetünk. A külső otthon azonban csak illúzió. Az igazi védelem bennünk van. Az anyag mulandó, de ha ezt megtapasztaljuk, elvezet bennünket a valódi biztonság, a valódi otthon világához. Ha megtaláltad, lépj be, s ezután bárhol, bármikor megteremtheted. Magadban.

A téli táj mesés világa, új és új tájak felfedezése kalandra hív! Amikor a hó csikorog a talpad alatt, vágyat érzel a barangolásra. El kell hagyni az otthonodat időnként, hogy visszatérj és értékelni tudd a melegét. Meg kell tapasztalnod az ellentétek feszülését. A harmónia nem a mozdulatlanság, hanem a dinamikus egyensúly. A változás örök, add meg magad a változásnak, de törekedj a harmóniára. Az állandósághoz való ragaszkodás ugyanolyan káros, mint ha nem értékeled az élet kihívásait.

 Téli éjszaka. A Hold alig pislákol a ködös éjben, a felhők mögül csak ki-ki kandikál néha. Nincs fény sötétség nélkül, együtt járnak ősidők óta. A sötétség ősi élménye egyenlő a félelemmel. A tudatlanság azonban nem a rosszat jelenti, hanem csak azt, amiről még nem tudsz. Amit még nem ismersz. Az ismeretlentől pedig fél az ember. Ha lecsendesíted az elmédet, kiszabadulsz a világból. Ha kiszabadultál, rájössz, Te magad vagy a világ, benne a fény és a sötétség örök tánca, s rájössz, nincs mitől félned. S ha már nem félsz, végre kinyithatod a szemed.

A köd a misztikum, a rejtett, a titokzatos ősi, láthatatlan világ szimbóluma. Ahol tündérek repkednek, manók és koboldok bújnak elő rejtekhelyükről, boszorkányok utaznak seprűn. A köd jótékony hatása elrejti előlünk őket. Vagy csak olyan frekvencián mozognak, amit mi nem látunk? Talán csak hinnünk kell bennük és megmutatják magukat? Akárhogy is van, a tél az az időszak, amikor szabadon engedhetjük a fantáziánkat, és átköltözhetünk a mesék birodalmába. Ha máskor nem, legalább amikor alszunk. Fagyos, téli éjszakán. Szép álmokat!:)